2021. április 6., kedd

DÉLELŐTT | 
Az élők Istene Ő

Igehely: Mk 12:18-27; Kulcsige: Mk 12:27 „Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ti tehát nagyon tévelyegtek.”

A szadduceusok politikai és vallási csoportot alkottak Jézus idejében. Elismerték a Tóra tekintélyét, de nem hittek a feltámadásban, sem az angyalok létezésében. Azt gondolták, hogy az előadott történettel Jézust a maga feltámadáshitével nevetségessé teszik, vagy rábírják, hogy Mózes ellenében nyilatkozzon. Jézus azonban olyan választ adott nekik, ami őket hozta kellemetlen helyzetbe: „Avagy nem azért tévelyegtek–é, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Istennek hatalmát?”A feltámadás bizonyosságát Jézus éppen a mózesi törvény egyik fő helyéből vezeti le. Azok az emberek, akik egyszer kapcsolatba kerültek az élő Istennel, akiknek Ő ígéretet tett, és nevüket saját nevével szorosan összekapcsolta, nem múlnak el, hanem átélik majd minden ígéretnek a teljes és végső beteljesedését! Mivelhogy Isten Ábrahám, Izsák és Jákób Istenének nevezi magát, Jézus következtetése az, hogy Ő az élők Istene. Az Írások ismerete elvezet Isten hatalmának megismeréséhez, és megóv a tévelygéstől.

Kedves testvérem, milyen indulattal, és milyen kérdésekkel szoktál Jézushoz jönni? Légy óvatos és alázatos!

Szekrényes Pál

DÉLUTÁN | 

Élő reménység a feltámadás által

Igehely: 1Pt 1:1–12; Kulcsige: 1Pt 1:3 „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre.”

Isten nagy irgalmassága, hogy újjászülettünk élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által. Jézus Krisztus feltámadása megváltásunk igazságos alapja, valamint élő reménységünk megalapozása. Korábban, amikor Krisztus nélkül valók voltunk, az ígéret szövetségétől távolvalók, reménységünk nem volt, és Isten nélkül valók voltunk e világon. Most viszont az a reménység él bennünk, hogy mindenki, aki Krisztusban hal meg, fel fog támadni a halottak közül az örök életre. A mi élő reménységünk az a várakozás, hogy majd elfoglalhatjuk örök otthonunkat a mennyben, amit Krisztus készített számunkra, és örökké vele lehetünk. Ez a reménység, ami a szívünkben él, egy örökké tartó, romolhatatlan örökségre is vonatkozik, ami a mennyben van fenntartva számunkra. Addig pedig, amíg birtokba vehetjük a mennyei örökségünket, itt a földön Isten hatalma őriz hit által bennünket. A mi hitünk még próbákon megy át a várakozási időszakban, de éppen ez teszi értékessé a Jézus Krisztus megjelenésekor.

Az élő reménység áthidalja az elválasztást, ami a mulandóság és az örökkévalóság között van.

Szekrényes Pál

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.