Mindennapi áhítatok

2021. március 14., vasárnap

Igehely: Mk 10:13-16; Kulcsige: Mk 10:14 „Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.”

A történet ugyanazzal a szófordulattal kezdődik, amely az Úr Jézus csodatételeit szokta bevezetni: „kisgyermekeket vittek hozzá”, mint máskor bénát, vakot, beteget. A gyermek sorsa ugyanolyan reménytelen az Úr Jézus nélkül, mint a gyógyíthatatlan betegé.

2021. március 13., szombat

Igehely: Mk 10:1-12; Kulcsige: Mk 10:9 „Amit tehát Isten egybekötött, ember el ne válassza!”

A házasság intézményét nem emberek találták fel, hanem Isten hozta létre. Napjaink egyik fájdalmas jelensége, hogy az emberek lerombolják azt, amit Isten a bölcsessége folytán alkotott. Ezt úgy a természetvilágban, mint az emberi természetben és kapcsolatokban is megfigyelhetjük.

2021. március 12., péntek

Igehely: Mk 9:49-50; Kulcsige: Mk 9:49 „Mert majd minden ember tűzzel sózatik meg.”

Az Úr Jézus az előző versekben már utalt arra a tűzre, ami soha ki nem alszik. Ez a tűz az örök szenvedés tüze. Ebben azoknak lesz része, akik botránkoztatnak, és Isten kegyelme nélkül élik az életüket. A tűzzel való megsózatás tehát örök szenvedést és gyötrelmet jelent az elkárhozóknak.

2021. március 11., csütörtök

Igehely: Mk 9:42-48; Kulcsige: Mk 9:42 „Aki pedig egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik.”

A botránkoztatás lényegében azt jelenti, hogy valaki olyat tesz, amivel egy másik személy lelki (hitbeli) előrehaladását gátolja. Talán éppen rásegíti arra, hogy vétkezzen vagy lázadást és megvetést tanúsítson. A botránkoztatásban tehát megtaláljuk a bűnre csábítás alattomos szándékát is.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.