Igehely: Mk 9:9–13 Kulcsige: Mk 9:13 „De mondom nektek, Illés már eljött, és azt tették vele, amit csak akartak, amint meg van írva róla.”
A hódolatból felocsúdó tanítványok azt látják, hogy csak Jézus maradt ott egyedül. Az élmény megrendítő volt, nem is tudtak kikerülni a hatása alól.
Igehely: Mk 9:1–8 Kulcsige: Mk 9:7 „De felhő támadt, amely beárnyékolta őket, és hang hallatszott a felhőből: «Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!»”
Sokan vágynák meglátni Istent, szemlélni az Ő dicsőségét. De lehetséges ez? A Biblia nyíltan beszél arról, hogy az Istent soha senki nem látta, és ember élve nem is láthatja. Jézus a következőket mondja: „aki engem lát, látja az Atyát” (Jn 14:9b).
Igehely: Mk 8:34–38 Kulcsige: Mk 8:34 „Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!”
Jézusnak sok követője volt földi élete során. Követték tanítványai, akiket elhívott. Ezenkívül nagy sokaság is járt vele. Ez a tömeg úgy alakult, hogy látták Jézus csodatetteit, és biztonságban érezték magukat mellette. De Jézus az emberek szívébe látott.
Igehely: Mk 8:32–33 Kulcsige: Mk 8:33 „Ő azonban megfordulva tanítványaira tekintett, megfeddte Pétert, és ezt mondta: «Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.»”
„Tévedni emberi dolog.” – állítja egyik közmondásunk. Ez tökéletesen beigazolódik a mindennapi életünkben. Gondolataink, szavaink, tetteink gyakran tévesek, mert korlátozott az ismeretünk és a képességeink is.
Igehely: Mk 8:31–33 Kulcsige: Mk 8:31 „És tanítani kezdte őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, és el kell vettetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.”
A szenvedés minden ember életének része valamilyen formában. A bűn bejött a világba, vele együtt a betegség, fájdalom, a halál. Szenved a természet és az ember egyaránt. Évezredek óta törekszik az ember arra, hogy megszabaduljon ennek terhétől.
Igehely: Mk 8:27–30 Kulcsige: Mk 8:29 „Jézus tovább kérdezte őket: «Ti kinek mondotok engem? Péter így válaszolt neki: Te vagy a Krisztus.»”
A földi életben az ember meggyőződése kimagasló szerepet játszik. Ennek megvallása alapján határolnak be bennünket. Egy vádló vallomástétele meghatározza a vádlott jövőjét. Vigyáznunk kell tehát, hogyan foglalunk állást életünkkel és szavaink által.
Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”
A szeretet és a szelídség nem zárja ki az ostor, a bot – vagyis a kemény, érzelmekkel fűtött dorgálás – alkalmazását. Sőt! Vannak helyzetek, amikor ezekhez kell folyamodni, szó szerinti értelemben is. Ha ezeket az eszközöket „a szeretet karjával mozgatják” (C.H. Spurgeon), abból nem keletkezhet kár. Csak az az ember tud helyesen bánni ezekkel az eszközökkel, aki előbb önmagát fenyíti és fegyelmezi meg, aki folyamatos ostorozás alatt áll. Nekünk is mindig kezünk ügyében van a „bot”. Tudjuk-e rendeltetésszerűen használni?