2020. november 18., szerda

DÉLELŐTT | 
Élá völgye: harc és győzelem

Igehely: 1Sám 17:1-3,48-53; Kulcsige: 1Sám 17:2 „Saul és az izráeliek is összegyűltek, tábort ütöttek az Élá-völgyben, és csatarendbe álltak a filiszteusok ellen.”

Dávid és Góliát története általában úgy ragadt meg az emlékezetünkben, mint a kis ember győzelme az óriás felett. Ez nem vitás, ám azt is látnunk kell, hogy ebben az ütközetben a legfontosabb az, hogy Izráel Istene győzelmet aratott a filiszteusok összes istene felett. Olyan Istenünk van, akinek a nevében mi is elindulhatunk a mai napon, mert győzelmet aratunk az ellenség felett!

Élá völgyében nagy volt a félelem, mert az ellenség negyven napon át gúnyolódott. Lehet, hogy a te szívedben is nagy a félelem, mert úgy érzed, hogy már régóta tart a számodra elkeserítő állapot. A bibliai történet segít abban, hogy te is megtaláld a győzelemhez vezető utat. Dávidról azt olvassuk, hogy erejéhez és tehetségéhez képest felkészült a Góliáttal való párbajra. Ez minden esetben fontos. Góliátot csak úgy lehet legyőzni, ha mindent beleadunk a magunk részéről. Dávid nem az ellenség erejével, nagyságával foglalkozott, hanem végezte a maga dolgát. Istenre nézett, aki őt sajátos módon tanácsolta, és fényes győzelmet aratott. Nézzünk most mi is hitünk fejedelmére, Jézusra, hogy győzelmet arassunk az ellenség felett!

Veress Ernő

DÉLUTÁN | 

A fenyítés Isten szeretetének jele

Igehely: Zsid 12:4-11 Kulcsigék: Zsid 12:5-6 „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését,és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.”

Napjainkban a társadalom hanyatlásának vagyunk a szemlélői, hiszen úgy a családi nevelésben, mint az iskolai oktatásban a fenyítés kérdése és gyakorlata szinte botránkoztató jelenségnek számít. A valóság az, hogy Isten családjába kerülve nem lesz kevesebb fenyítésben részünk, mint a világban. Isten szeretete nem kényeztető szeretet, hanem fenyítő szeretet. Milyen jó, hogy szüleink fenyítése nem volt hiábavaló! Ha szeretjük gyermekeinket, akkor bizonyára mi is gyakoroljuk azt, amit Isten gyakorol irányunkban. De mit is mond az ige a fenyítésről? Hát először azt, hogy ne vessük meg. Jó, ha a fenyítés értékét, célját mindig szem előtt tartjuk. Másodszor: ne csüggedjünk, ha Isten megfenyít bennünket. Minden fenyítésnek nevelő hatása van. Jó, ha megköszönjük szerető Istenünknek, hogy foglalkozik velünk, és formálja az életünket. Harmadszor: szenvedjük el a fenyítést. Ne lázadozzunk, ne tiltakozzunk, hanem alázattal hajtsuk meg a fejünket, és hordozzuk el azt, amit az Úr kimért ránk. Készek vagyunk rá? Adjunk hálát, hogy Isten gyermekeinek tekint minket, és azért fenyít, mert nem mondott le rólunk!

Veress Ernő

 Napi áhítat

Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”

A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van.