Igehely: 1Pt 2:11-17; Kulcsige: 1Pt 2:13 „Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak, mint a legfőbb hatalomnak.”
Fontos emlékeznünk arra, hogy Isten nem vett ki bennünket, keresztyéneket ebből a világból abban a pillanatban, amikor újjászülettünk, de nem is felejtett itt bennünket. Isten céllal helyez és tart meg minket ott, ahol vagyunk.
Igehely: Jak 4:5-10; Kulcsige: Jak 4:7 „Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.”
Micsoda végtelen, drága kegyelmet hirdet nekünk az Ige, amikor azt mondja: „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmét adja.” A pogány vallások bármelyikében egy ilyen mondat valahogy úgy hangozna, hogy: „kegyelmet az talál, aki arra érdemes”.
Igehely: 3Móz 26:3-13; Kulcsige: 3Móz 26:3 „Ha rendelkezéseim szerint éltek, parancsolataimat megtartjátok, és teljesítitek azokat.”
Gyakran ismételt igazság, hogy az a tökéletesen szabad ember, aki egy tökéletes urat szolgál. Az Úr egy minden vitán felüli okot mond, amiért engedelmeskedjünk, és két lélegzetelállító dolgot ígér annak, aki engedelmes.
Igehely: Lk 5:4-7; Kulcsige: Lk 5:5 „Simon így felelt: Mester, egész éjszaka fáradoztunk ugyan, mégsem fogtunk semmit, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.”
Szakmai szempontból nézve Jézus nem profi halász, főleg Péterhez és társaihoz képest, akiknek szakmájuk a halászat.
Igehely: Péld 8:1-36; Kulcsige: Péld 8:34 „Boldog ember az, aki hallgat rám, ajtóm előtt vigyázva mindennap, ajtófélfáimat őrizve.”
A bölcsességet nem csak javasolja nekünk, Isten gyermekeinek az Ige, hanem parancsolja. A bölcsesség ugyanis élet-halál kérdése (35-36v.) Egy kulcsfontosságú dolgot figyeljünk meg a Példabeszédek könyvének 8. részéből a bölcsességet illetően, amit háromszorosan hangsúlyoz az író. A 32.
Igehely: 1Kir 3:5-14; Kulcsige: 1Kir 3:9 „Adj azért a te szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között. Ki tudná különben kormányozni a te nagy népedet?!”
„Kérj valamit, én megadom neked!” Salamon a lehető legnagyobb alázattal használja ki ezt a hihetetlen nagy lehetőséget, és ez nem csupán abból látszik, amit kér, hanem abból is, ahogyan a kérését megfogalmazza.
Igehely: 1Móz 49:28–33; Kulcsige: 1Móz 49:33 „Amikor befejezte Jákób a fiainak szóló parancsokat, felhúzta lábait az ágyra, azután elhunyt, és elődei mellé került.”
Jákóbot Isten csodálatosan kiválasztotta, és tervét megvalósította életében. Hosszú utat tett meg. Tudatában volt, hogy Isten vezette őt végig az úton. Mi látjuk-e életünkben Isten vezetését, gondviselését, amikor visszapillantunk a megtett útra?
Talán utolsó vágya volt, hogy megláthassa Benjámint és Józsefet. Még nagyobb öröm volt számára, hogy találkozhatott a Józseftől származó unokákkal is. Ekkor már testileg nagyon gyenge volt, de az, ahogyan Isten vezette 147 év alatt, még nem homályosodott el előtte.