Igehely: Zsid 5:10 „Mert Isten őt Melkisédek rendje szerint való főpapnak nevezte.”
Az Atya Jézus Krisztust Melkisédek rendje szerint főpapnak nevezte, már a 110. Zsoltár megírásakor. Az is volt, még ha kortársai nem is ismerték ezt fel, vagy el. Isten véleménye sokkal fontosabb rólunk, mint az embereké, vagy éppenséggel a saját magunké.
Igehely: Zsid 5:9 „És miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.”
Üdvösségünk ingyenes, de nem olcsó. Megváltónk életével fizetett érte, hogy mi csak elfogadhassuk. A ma reggeli igénkben három fontos kifejezés áll előttünk: a.) „miután tökéletességre jutott”, b.) ő lett „örök üdvösség szerzője”, c.) „mindazoknak, akik engedelmeskednek”.
Igehely: Zsid 5:8 „Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet.”
Jézus Krisztus a szenvedései közepette megtanulta, hogy milyen az engedelmesség. Nem arról van szó, hogy nem lett volna fogalma róla, hogy nem lett volna hajlandó arra, hanem arról, hogy megtapasztalta.
Igehely: Zsid 5:7 „Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért.”
Jézus Krisztus már földi életében megkezdte főpapi munkáját közbenjáró imádsága által. Az Ige azt mondja, hogy ezt „könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között” tette. Nagyon megragadó. Nem azért, mert Jézus Krisztus félt, vagy megakart volna szabadulni a szenvedéstől.
Igehely: Zsid 5:5-6; Kulcsige: Zsid 5:6 „Ahogyan másutt is mondja: «Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.»”
Jézus Krisztus az Atya akaratából lehetett főpap. Az Atya megdicsőítette a Fiút azzal, hogy főpappá tette; a Fiú is megdicsőítette az Atyát azzal, hogy vállalta, hogy főpap, de ugyanakkor áldozati bárány is legyen.
Igehely: Zsid 5:1-4; Kulcsige: Zsid 5:4 „Senki sem szerezheti meg azonban önmagának ezt a tisztséget, csak az, akit Isten hív el, mint Áront is.”
A Zsidókhoz írt levél írója folytatja a párhuzamot az Ó- és Újszövetség között, és a szövetségekben működő papság között. Jézus Krisztus az igazi főpap, mert tökéletes személy és tökékéletes munkát végzett megváltásunkért.
Igehely: 2Tim 2:22–26 Kulcsige: 2Tim 2:24-25a „De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket.”
Hajlamosak vagyunk elveszíteni türelmünket (ami a Lélek gyümölcse a szelídséggel együtt!), és „hitvédelem”, „mentő szeretet” címén ostoba, éretlen vitatkozásokba keveredni. Ha ellenkezéseket tapasztalunk az újjá nem született emberek részéről, és néha a gyülekezet tagjai között is, erőt vehet rajtunk a gorombaság, a taszítóan nyers „kiállás az igazság mellett”. Pedig az ige azt parancsolja, hogy „az Úr szolgája… legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes”!