2021. szeptember 2., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Az örök üdvösségünknek nagy ára volt

Igehely: Zsid 5:9 „És miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.”

Üdvösségünk ingyenes, de nem olcsó. Megváltónk életével fizetett érte, hogy mi csak elfogadhassuk. A ma reggeli igénkben három fontos kifejezés áll előttünk: a.) „miután tökéletességre jutott”, b.) ő lett „örök üdvösség szerzője”, c.) „mindazoknak, akik engedelmeskednek”.

Jézus Krisztus tökéletességre jutott. Istenkáromlás lenne, ha azt feltételeznénk, hogy ez valamilyen erkölcsi vagy szellemi javulást jelentene. Tökéletességre jutni azt is jelenti, hogy elérni valaminek a célját, elvégezni, befejezni. Jézus szenvedésben gyakorolt engedelmességének elérte a célját – befejezte. Ez azt jelenti, hogy nem kell hozzátenni, készen van. Nagyszerű vigasztalás számunkra, hogy a megváltást Jézus Krisztus megszerezte, nekünk nem kell hozzátennünk, megharcolnunk érte. Jézus Krisztus örök üdvösséget szerzett. Nem csak a földi életre, hanem az örökkévalóra. Örökkévaló egzisztenciánkról szól Istennel, itt és a másik világban. Örök olyan értelemben is, hogy maradandó. Senki sem ragadhat minket el Krisztustól.

Az üdvösség azoké, akik engedelmeskednek. Ezért ma is az a célunk, hogy Krisztusnak, a mi urunknak engedelmeskedjünk minden körülményben. Ezért imádkozzunk ma reggel.

Kovács József

DÉLUTÁN | 

Az Úr megmutatja, kinek fáj a város sorsa

Igehely: Ez 9:1–11; Kulcsige: Ez 9:4 „Ezt mondta neki az ÚR: Menj végig a városon, Jeruzsálemen, és tégy jelt azoknak a homlokára, akik sóhajtoznak és nyögnek a sok utálatos dolog miatt, amit elkövetnek benne.”

Mit mutatott az Úr? Kinek fáj a város sorsa? Azoknak a férfiaknak, akiknek fájt az a sok utálatosság, a vérontás, igazságtalanság és a lelki vakság, amit láttak a város központjában. Jeruzsálem közepén a templom és Dávid király palotája volt. Ezek az emberek együtt tudtak érezni, és együtt gondolkodtak Istennel. Azoknak a férfiaknak fájt a város sorsa, akiket a gyolcs ruhás férfi, az Isten Fia megpecsételt a homlokukon. Ma azok az emberek pecsételtetnek el Szentlélekkel, akik hallják az evangéliumot, és hisznek benne. Az ígéret Szentlelkével elpecsételtnek lenni azt is jelenti, hogy neked is fáj annak a városnak a sorsa, amelyben élsz!

A mi Urunknak és Mesterünknek is fájt egy másik korban a Jeruzsálem sorsa. Megsiratta és prófétált a pusztulásáról (Lk 19:41-48). Mintegy 40 év múlva Titusz, római hadvezér, Vespasianus császár fia beteljesítette a próféciát. A várost a zsidók csak 1948-ban foglalták el újra, a második palesztinai polgárháborúban.

Vajon mit gondolsz városod sorsa felől? Mi a véleményed a saját elpecsételtetésed felől?

Kaszta Áron

 Napi áhítat

Igehely: Hab 2:1–4 Kulcsige: Hab 2:3 „Eldöntött dolog már, amiről kijelentést kaptál, hamarosan célhoz ér, és nem okoz csalódást. Ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.”

Habakuk próféta csalódott és türelmetlen, mert úgy tűnik neki, hogy Isten nem hallgatta meg a kérését (Hab 1:2). Az Úr válasza viszont jelzi, hogy az ő tudtán kívül már az Úr elkezdett válaszolni (Hab 1:5–11). A káldeusok (babilóniaiak) jönnek megbüntetni Izráelt. Isten válaszára Habakuk megint panasszal felel: „Bűnösebb néppel bünteted népedet? Miért tűnik úgy, hogy a gonosz megússza büntetés nélkül?” De most a próféta lelki őrhelyére, az ima bástyájára áll, és várja Isten kijelentését panasza dolgában.