Mindennapi áhítatok

2021. szeptember 13., hétfő

Igehely: Zsid 9:1-10; Kulcsige: Zsid 9:9 „Példázat ez nekünk a mostani időre, mert ott olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek nem tudják lelkiismeretében tökéletessé tenni azt, aki az áldozatot bemutatja.”

A múltban folyó ószövetségi istentiszteleti rendet e sorok születésének idején az író valóságként mutatja be. A még folyamatban levő régi gyakorlatokat látjuk, amelyek nem voltak képesek megtisztítani a lelkiismeretet, sem tökéletessé tenni az áldozót.

2021. szeptember 11., szombat

Igehely: Zsid 8:6-9; Kulcsige: Zsid 8:6 „Most azonban a mi főpapunk annyival különb szolgálatot nyert, amennyivel annak a különb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett.”

A főpap szolgálata részben abban állt, hogy tanítsa a népet, hogy megismertesse Istent a néppel, hogy az ne vesszen el. „Engedelmeskedjetek, és éltek!” – ez a régi szövetség kijelentése. Azután, ha valaki vétkezett, a főpapnak áldozatot kellett bemutatnia.

2021. szeptember 10., péntek

Igehely: Zsid 8:1-5; Kulcsige: Zsid 8:1 „Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben.”

Minden földi főpap a sírban van, és várja teste megváltását. Krisztus, a mi főpapunk, a mennyben van. A főpapok egy összegöngyölíthető, elváltozó, elavuló, emberkéz csinálta sátorban szolgáltak, Krisztus ugyanaz marad, és szolgálja a mennyei szentélyt, amelyet az Úr épített.

2021. szeptember 9., csütörtök

Igehely: Zsid 7:20-28; Kulcsige: Zsid 7:28 „Mert a törvény erőtlen embereket rendelt főpapokká, a törvény utáni eskü igéje pedig a Fiút, aki örökre tökéletes.”

A legtisztább és legkészségesebb főpapok sem áldoztak örökké. Még ha nem is estek vétekbe, és nem váltak hűtlenekké elhívásukhoz, az Áron szerinti főpapok szolgálata nem lehetett vég nélküli, mivel a halál nem engedte őket szolgálatban maradni.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.