Igehely: 1Móz 18:16-33; Kulcsige: 1Móz 18:27 „Ábrahám újból megszólalt: Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak, bár én csak por és hamu vagyok.”
Megérett a világ a pusztulásra – halljuk egyre gyakrabban az elkeseredett megállapítást, ami igaz is, csakhogy a világ már az Édenkertben megérett a pusztulásra, hiszen Isten szentsége és igazsága egy bűnnel sem fér össze.
Igehely: 5Móz 9:4-29; Kulcsige: 5Móz 9:18–19 „Azután odaborultam az Úr elé, és ugyanúgy, mint először, negyven nap és negyven éjjel nem ettem kenyeret, és nem ittam vizet azok miatt a vétkeitek miatt, amelyeket elkövettetek, amikor azt tettétek, amit rossznak lát az Úr, hogy bosszantsátok őt. Mert megrémültem attól az izzó haragtól, amelyre fölgerjedt ellenetek az Úr, és ki akart pusztítani benneteket. De ezúttal is meghallgatott engem az Úr.”
Az ima és böjt mozgatórugója a szeretet. Ha valaki fontos nekünk és szeretjük, arra odafigyelünk, számít nekünk annak helyzete, állapota, jövője. Lehetőségeinkhez képest segítjük és támogatjuk őt.
Igehely: Mt 14:28-31; Kulcsige: Mt 14:30 „Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg!”
Áldott állapot az Úrra való figyelés, mikor Ő kijelenti, felfedi magát és bizalmunkat belevethetjük. A korábban lehetetlennek tűnő dolgok természetessé válnak, győztesek lehetünk olyan helyzetekben, amikben máskor kudarcot vallottunk.
Igehely: Mt 17:14-21; Kulcsige: Mt 17:19-20 „Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: Mi miért nem tudtuk kiűzni? Ő így válaszolt: Kishitűségetek miatt. Bizony mondom nektek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda – akkor odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen.”
Az Úr Jézus a tanítványokat imádkozásra és hitük növekedésére bátorítja. Lelkünk ellensége is tudja ezt és ott árt, ahol csak tud, sok nyomorúságot zúdítva az egyénekre, családokra, társadalmakra.
Igehely: Jel 8:1-6; Kulcsige: Jel 8:3 „Egy másik angyal is odajött, és megállt az oltárnál, kezében aranyfüstölő, és adatott neki sok füstölőszer, hogy a szentek imádságaihoz tegye az aranyoltárra, amely a trón előtt van.”
Olvasva ezen igéket, a vihar előtti csend képe jut az ember eszébe, melyben különös jelenet tárul szemünk elé. Vészjósló az a félórai csend a mennyben, és valóban, az azt követő hét trombitaszó kemény ítéletsorozattal sújtja a földet.
Igehely: Zsolt 139:1-24; Kulcsige: Zsolt 139:4 „Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram.”
Dávid megvallja, hogy az Úr szándékai életével kapcsolatban milyen drágák neki. Nehéz időszak, mert király is volt, de mégsem, felkenték, de Saul uralkodott, sőt üldözte, és még olyan álnok emberek is voltak körülötte, akik szépet mutattak, de rosszat akartak neki.
Igehely: Mt 23:23–24 „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagytátok azt, ami a törvényben fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni. Vak vezetők, kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek.”
Hűség: Az a lojalitás (ragaszkodás, elkötelezettség), amit egy közösségen belül a legkülönbözőbb élethelyzetekben a közösség tagjai egymással szemben megbizonyítani tartoznak. Minden hűségnek alapja és előfeltétele Isten hűsége (Keresztyén bibliai lexikon).