Igehely: Mk 11:12-14, 20-25; Kulcsige: Mk 11:22 „Jézus így válaszolt nekik: Higgyetek Istenben!”
Talán ma is vannak, akikben kérdéseket vet fel Jézus megnyilvánulása, amikor elátkozza a fügefát, hisz azt írja Márk, hogy nem volt fügeérésnek az ideje, Jézus mégis gyümölcsöt keresett rajta.
Igehely: Mk 10:46-52; Kulcsige: Mk 10:52 „Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged. És azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton.”
A vak Bartimeus felismerte Jézusban Dávid Fiát. Ez hagyományos messiási cím, és amikor Bartimeus így szólította Jézust, akkor valódi látásról tett bizonyságot. Bartimeusnak valódi hite volt, mert az Úr Jézus ezt mondta neki: „a te hited megtartott téged”.
Igehely: Mk 10:41-45; Kulcsige: Mk 10:45 „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Egyik tanítvány sem volt különb Jakabnál és Jánosnál: mind úgy akartak nagyok lenni, hogy a többiek fölött uralkodnak. Mi is ugyanígy gondolkodunk: a legtöbb vállalkozás, szervezet és intézmény a személyes siker alapján méri a nagyságot.
Igehely: Mk 10:35-40; Kulcsige: Mk 10:38 „Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?”
Amikor az Úr Jézus „kiitta a poharat”, akkor elviselte helyettünk Isten haragját (Ézs 51:22; Mk 14:36). A keresztség a szenvedése és halála, amely vízáradatként zúdult rá, és elborította Őt (Jón 2:4). A bemerítés a pohár kiivásának látható bizonyítéka.
Igehely: Mk 10:32-34; Kulcsige: Mk 10:33 „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak.”
Az evangélium alappillérét olvashatjuk a 33–34. versben. Mindhárom szinoptikus evangéliumban háromszor ismétli meg az Úr Jézus a szenvedéséről szóló próféciát.
Igehely: Mk 10:28-31; Kulcsige: Mk 10:31 „De sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első.”
A mindenkori tanítványok kérdését tette fel Péter: „Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, hát velünk mi lesz?” (Mt 19:27). Minden tanítvány vágya, hogy jutalomban részesüljön istenfélelméért: „Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát” (Zsolt 116:1).
Igehely: Zsolt 106:34–48; Kulcsige: Zsolt 106:43-44 „Sokszor megmentette őket, de ők önfejűen engedetlenek maradtak, és mélyre süllyedtek bűneik miatt. Mégis rájuk tekintett nyomorúságukban, meghallgatta esedezésüket.”
Bizalom. Hűség. Isteni tulajdonságok ezek, amelyek megjelenhetnek az emberek életében is. Elmondhatjuk, hogy mindenki szeret ennek élvezője lenni, viszont ezt kimunkálni annál nehezebb. A bizalom és a hűség törékenyek, elég egy rossz mondat, egy hiba, és megkeseredik akár a legerősebb kapcsolat is. Csodálatos azonban az Isten oldalát vizsgálni, ahol ezek tökéletesek, ahogy maga a Teremtő is az. Természetesen vannak élethelyzetek amikor megkérdőjelezzük ezek valóságát, de előbb-utóbb rá kell jönnünk: az Atya túlcsorduló szeretete megmutatkozik akkor is. Mindennel jót munkál.