2021. március 19., péntek

DÉLELŐTT | 
Az Emberfia küldetése

Igehely: Mk 10:41-45; Kulcsige: Mk 10:45 „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Egyik tanítvány sem volt különb Jakabnál és Jánosnál: mind úgy akartak nagyok lenni, hogy a többiek fölött uralkodnak. Mi is ugyanígy gondolkodunk: a legtöbb vállalkozás, szervezet és intézmény a személyes siker alapján méri a nagyságot. Az Úr Jézus felhívja a figyelmünket, hogy nagyságunk szolgálatkészségünkben mutatkozik meg. Krisztus országában a szolgálat a „boldogulás” útja. Ahelyett, hogy mások fölé kerekednénk, azt kell keresnünk, hogyan tölthetjük be mások szükségét, hogyan szolgálhatunk feléjük.

Váltságot a rabszolga felszabadításáért fizettek az ókorban. Az Úr Jézus a legnagyobb szolgálatot tette nekünk, ami lehetséges: megváltott a bűn rabszolgaságából. Kifizette a váltságdíjat, amelyet mi képtelenek voltunk kifizetni. Rendkívüli árat fizetett: „drága véren, a hibátlan és szeplőtlen Báránynak, Krisztusnak a vérén” (1Pt 1:18–19) váltattunk meg. Krisztus halála váltott meg minket bűnrabszolgaságunkból.

Végül a tanítványok megtanulták a szolgálat leckéjét (1Pt 5:1–5). Mi megtanultuk-e azt? Amikor minket jellemeznek, a szolgálatkészség kifejezést is odamondják?

Borzási Dávid

DÉLUTÁN | 

A hazatérő tékozló

Igehely: Lk 15:11–24; Kulcsige: Lk 15:18 „Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened.”

Ez a példázat azokhoz az egykori hívőkhöz szól, akik valamikor még az „atyai házban” laktak, Isten házanépéhez tartoztak, de mostanra „távoli vidékre” költöztek, távol Istentől. A mennyei Atya hazavárja minden távolba került fiát, és visszafogadja őket családjába.

A történet azokhoz az egykori hívőkhöz is szól, akik lelki vagyonukat „eltékozolták”. Azokat a kincseket, amelyekkel Isten megajándékozta őket, eljátszották. Kisemmizték őket, és olyasmivel kell beérniük, ami nem méltó hozzájuk. Ha megtérnek, a mennyei Atya nem fogja őket a béresek között tartani, hanem új ruhát ad nekik, gyűrűt húz az ujjukra, sarut a lábukra, és ismét fiai lesznek az otthonában.

Ez a példázat mindazokhoz szól, akik „magukba szállnak”, más fordítás szerint „észre térnek”; akik belátják, hogy nincsenek otthon, kisemmizték őket, nem méltó hozzájuk az az élet, amit élnek, eltékozolták minden valódi értéküket, akik beismerik, hogy vétkeztek Isten ellen. A mennyei Atya nem fogja megvetni az őszintén megtérő tékozlókat, hanem eléjük megy az úton, és visszafogadja őket családjába.

Borzási Dávid

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 16:35–40 Kulcsige: ApCsel 16:36 „Az elöljárók azt a parancsot küldték, hogy bocsássalak szabadon titeket: most tehát távozzatok, menjetek el békességgel!”

A Filippiben végzett missziómunka miatt Pál és Szilász igazságtalanul szenvedett, és börtönbe kerültek. Közben a börtönőr megtért, és háznépével, akik hittek, be is merítkeztek még azon az éjszakán. A város elöljárói másnap megüzenték a börtönőrnek a törvényszolgákon keresztül, hogy bocsássa szabadon az apostolokat. De mivel nyilvánosan megverték, és börtönbe zárták őket ítélet nélkül, pedig római polgárok voltak, ezt Pál és Szilász nem hagyta annyiban. Azt kérték, hogy jöjjenek el az elöljárók, és maguk vezessék ki őket, ne titokban bocsássák el, mint valami gonosztevőket.