Igehely: Mk 5:21-24a; Kulcsige: Mk 5:23 „és esedezve kérte: A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon.”
Szülőként nincs nagyobb fájdalom annál, mint amikor a gyermeked halálán van. Megtennél mindent azért, hogy meggyógyuljon!
Igehely: Mk 5:14-20; Kulcsige: Mk 5:13 „Ő megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és belementek a disznókba; a nyáj, mintegy kétezer állat a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.”
Hányszor előfordult már, hogy szeretnénk parancsolni, csak nincs kinek, vagy ha van is kinek, hiába tesszük, mert nem hallgatnak ránk. Próbálunk parancsolni az időjárásnak: legyen napsütés, legyen eső vagy hulljon a hó!
Igehely: Mk 5:1-13; Kulcsige: Mk 5:8 „Jézus ugyanis ezt mondta neki: Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!”
A függőségekről általában csak rossz dolgok jutnak eszünkbe, pedig az ember úgy lett megteremtve, hogy önmagában nem létezhet, életben maradása több tényezőtől függ.
Igehely: Lk 5:12-16; Kulcsige: Lk 5:13 „Jézus kinyújtva a kezét, megérintette őt, és így szólt: Akarom, tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától.”
A lepra egy szörnyű, hosszú lefolyású fertőző betegség. Az Ószövetség poklosságnak is nevezi, ami több esetben a bőrbetegségek gyűjtőneveként is használatos volt. A betegség lappangási ideje akár több év is lehet. Külön meghatározott mózesi törvények szabályozták a leprások életét.
Igehely: Mk 4:35-41; Kulcsige: Mk 4:40 „Akkor ezt mondta nekik: Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek?”
Jézus nemcsak különlegesen tanított, hanem hatalmas cselekedetekben is! Beszéde és tettei Isten országának jelenlétét tanúsítják, és hitet ébresztenek.
Igehely: Mk 4:30-34; Kulcsige: Mk 4:30 „Majd így folytatta: Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk?”
Ezen a héten szinte minden reggel a mezőgazdaságból vett példából tanulunk. Ez a példázat is a vetéssel kapcsolatos. Míg az elsőnél a hangsúly a talaj minőségén van, a másodiknál a vetés növekedésének titkát láttuk (magától terem), mai példázatunkban a végeredményen van a hangsúly.
Igehely: Jn 3:19–21; Kulcsige: Jn 3:21 „Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”
Nappal, amikor ragyog a fény körülöttünk, eszünkbe sem jut, hogy világítsunk, de ha beesteledik, lámpát gyújtunk, mert a sötétség nem a mi világunk. Az emberek nem önmagáért szeretik a sötétséget, hanem azért, amit eltakar (például ruhán egy folt). Vannak olyan állatok, melyek kimondottan a sötétséget szeretik, és menekülnek a világosság elől. Szemük visszafejlődik, többnyire teljesen vakok. Így van ez a sötétségben élő emberrel is, akinek szellemi látása nincs, eltompult, érzéketlen.