Igehely: ApCsel 2:1-13; Kulcsige: ApCsel 2:4 „Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.”
Az Úr Jézus nem azt ígérte, hogy a Szentlélek fantáziadús kívánságainkat fogja majd teljesíteni. Nem a mi vágyaink kielégítéséért küldetett. Hisz Ő az igazság Lelke, és ez a Lélek Szent! Amit az Úr Jézus tanított szavával és példájával, azt akarja a Lélek életre kelteni bennünk.
Igehely: Mt 28:16-20; Kulcsige: Mt 28:19 „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.”
Isten nem csupán tudomást vesz a velünk és bennünk történő dolgokról, hanem önmagát adja, úgyannyira, hogy Őbenne és általa „élünk, mozgunk és vagyunk.” Már a világ megalapítása előtt elkészítette számunkra a megváltást, amint Atyaként elrendelte, hogy a kellő időben az Egyszülött önkéntes halála
Igehely: ApCsel 8:26-40; Kulcsige: ApCsel 8:37 „Ezt mondta neki Fülöp: Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet. Ő pedig így válaszolt: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.”
Boldog az, akinek mindenképpen kell az üdvösség! Akiben minden, ami az embernek fontos lehet a földön (karrier, vagyon, egészség, kapcsolatok) átértékelődik az Úrtól küldött üzenet hatására!
Igehely: 1Kor 12:12-14; Kulcsige: 1Kor 12:13 „Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.”
Ha megértenénk végre ezeket az igéket, és hálás, ámuló szívvel csodálnánk Istennek a Krisztusban megmutatkozó kegyelmét, bizonyára kevesebbet panaszkodnánk, irigykednénk, akadékoskodnánk, és többet munkálkodnánk testvéreink javáért – mert egy testté kereszteltettünk mindazokkal, akik az Atya vála
Igehely: Kol 2:8-15; Kulcsige: Kol 2:12 „A keresztségben vele együtt voltatok eltemetve, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül.”
Mik azok az üres megtévesztések, bölcselkedések, emberi hagyományok, amik a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodnak?
Igehely: ApCsel 10:44-48; Kulcsige: ApCsel 10:47 „János azonban megpróbálta visszatartani őt: Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?”
Péter, akit a szolgálatban még pünkösd után is csak az ő népére irányuló küldetéstudat fűtött, meglepődött Istennek a pogányok között végzett munkája láttán. Elámultak a zsidó származású hívők is, akik vele voltak a Kornéliusz házában.
Igehely: Jób 23:1–17; Kulcsige: Jób 23:13 „Mert ő ugyanaz marad. Ki változtathatná meg? Véghezviszi, amit lelke kíván.”
A Biblián keresztül megláthatjuk, hogy még a hithősök élete sem volt tökéletes. Bár tudjuk róluk, hogy szoros kapcsolatban éltek az élő Istennel, mégis kerültek olyan élethelyzetbe, vagy jutottak el olyan pontra, ahol panaszra nyílt a szájuk, vagy csupán megkérdőjelezték az Isten szeretetét, jóságát. Talán Jób életét tanulmányozva elismerhetjük: neki igazán volt oka a panaszkodásra. Ez lenne Isten terve? Így jár az, aki benne hisz? Hol a szeretet, hol a védelem? A keresztyén ember is kerülhet ilyen élethelyzetbe, ahol hasonló gondolatok, kérdések fogalmazódnak meg a szívében.