Mindennapi áhítatok

2022. május 25., szerda

Igehely: Józs 24:14-16; Kulcsige: Józs 24:15 „De ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek most a földjén laktok. De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!”

Én ezt akarom! – talán ez az emberek legtöbbször kimondott vagy kimondatlan mondata. De vajon tényleg létezik szabad akarat, vagy mások befolyására, mások hatására alakítjuk ki saját akaratunkat (véleményünket)?

2022. május 22., vasárnap

Igehely: 1Móz 2:7-25; Kulcsige: 1Móz 2:7 „Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény.”

Kik vagyunk? Honnan jöttünk? Hová tartunk? Mi a célunk ezen a világon? Ezekhez hasonló kérdések minden embert foglalkoztatnak. A felmérések alapján élete során legalább egyszer mindenki szembesül ezekkel.

2022. május 21., szombat

Igehely: Mt 6:5-15; Kulcsige: Mt 6:6 „Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged.”

A hívők imádkoznak, ez nem is kérdés. A kegyes zsidókat jellemezte az imádkozás. Meghatározott időben megálltak a munkával, bármit is tettek és imádkoztak, egyesek diszkréten, mások kérkedően. Jézus nem a nyilvános imát akarta elítélni (lásd: Mt 14:19), hanem a bűnös belső motivációt.

2022. május 20., péntek

Igehely: ApCsel 19:1-8; Kulcsige: ApCsel 19:5 „Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére.”

Efézusban Pál apostol 12 olyan férfira talált, akik istenfélőek voltak. Készek voltak a Keresztelő János keresztségét elfogadni. A János keresztsége a megtérés keresztségéről szólt, azonban nem volt több, mint felkészítés a Messiás érkezésére (4. v.).

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.