Igehely: Lk 17:19-31; Kulcsige: Lk 16:25 „De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz.”
A farizeusok azt tartották, hogy a gazdagság az istenfélő élet bizonyítéka. Ez téves hit volt, mert az Úr Jézus azt mondja a Lk 12:15-ben: „mert, ha bőségben él is valaki, életét akkor sem vagyona tartja meg”. Tehát nem a gazdagság üdvözít.
Igehely: Lk 16:14-18; Kulcsige: Lk 16:15 „Ő pedig ezt mondta nekik: Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket. Mert ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos.”
Hajlamosak vagyunk arra, hogy amikor halljuk Isten üzenetében a feddést vagy dorgálást, másoknak halljuk azt meg. Vigyázni kell ezzel, mert látszathívővé válhatunk.
Igehely: Lk 16:1-13; Kulcsige: Lk 16:10 „Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.”
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a nagy dolgok tesznek valakit vezetővé, vagy fontossá. De ez nem így van. Nem csak a nagy dolgokban kell helyesen és hűségesen dönteni, hanem olyankor is, amikor nem látszanak a nagy nyilvánosság előtt a döntéseink következményei.
Igehely: Lk 15:11-32; Kulcsige: Lk 15:24 „Mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.”
Nemcsak állatok és tárgyak veszhetnek el, hanem emberek is. Az elveszett bárány nem előre megfontolt szándékkal kóborolt el. Sokszor vágyaknak és kívánságoknak engedve kóborol el az ember is, és lesz elveszetté. A drahma a házban veszett el, élettelen volt és elgurult.
Igehely: Lk 15:8-10; Kulcsige: Lk 15:9 „Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem.”
Értékes tárgyak elvesztésekor hajlamosak vagyunk lemondani minden addigi fontos tennivalóról, és csak arra koncentrálni, hogy megtaláljuk elveszett kincsünket. Az asszony két dolgot használ az elveszett drahma megkeresésében: a világosságot és a seprűt. Jézus a világ világossága.
Igehely: Lk 15:1-7; Kulcsige: Lk 15:6 „Hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat.”
Mindannyian átélhettük már a dolgaink elvesztése miatt való bosszankodás érzését, és a kétségbeesett keresés után a megtalálás örömét.
Igehely: Gal 5:24–6:5 Kulcsige: Gal 6:1 „Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél!”
Az állandó lelki éberség, önmagunk mérlegre állítása, a szembesülés gyarlóságunkkal és bűneinkkel elveszi a kedvünket attól, hogy mások gyarlóságának és bűneinek ügyét lobogtassuk magunk előtt. Elveszi a kedvünket attól, hogy mi akarjunk csalhatatlan igazságot szolgáltatni. Nem jelenti ez azt, hogy szemet kell hunynunk embertársaink elveszett állapota és lelki testvéreink törvényszegései fölött.