Mindennapi áhítatok

2022. június 30., csütörtök

Igehely: Róm 8:36-39; Kulcsige: Róm 8:35 „Ki választana el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver?”

Meddig mész el a hitedért? Az életedet is rá mered tenni? E nehéz kérdések őszinte megválaszolásához nem elég egy nagy levegőt venni, és mondani valami határozottat. Amit én tudok garantálni, az ehhez kevés lesz, még akkor is, ha mindent beleadok.

2022. június 29., szerda

Igehely: 1Kor 13:1-2; Kulcsige: 1Kor 13:1 „Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom.”

A Krisztusról szóló helyes és őszinte tanúságtétel nem büszkévé, naggyá, vagy önelégültté fog tenni. A mondatok: „Én már annyi embernek bizonyságot tettem! Akkor is bátran szóltam, mikor… Én úgy elmondtam nekik....” lehetnek a zengő érc vagy pengő cimbalom hangjai.

2022. június 27., hétfő

Igehely: 1Pt 3:15-17; Kulcsige: 1Pt 3:15 „Ellenben az Urat, Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.”

Ez az igerész megláttatja Krisztust a gyakorlati életben. Milyen jó, hogy Péter ezt is tisztázni próbálja az elvtelen hétköznapokra nézve. A sürgős dolgok mókuskerekében rohan az élet, és te is vele, de egyszer csak frontálisan ütközöl valakinek a lelki kérdésével.

2022. június 25., szombat

Igehely: Ef 5:1-14; Kulcsige: Ef 5:1-2 „Legyetek tehát Isten követői mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves illatként.”

Milyen nagy kegyelem, hogy nekünk, hívőknek, felragyogott Krisztus! Ameddig ez nem történt meg, addig azok a bűnök, amiket ezekben az igékben olvasunk: tisztátalanság, kapzsiság, bálványimádás és sok más bűn, mind-mind ragyogóbb, vonzóbb volt számunkra, mint Jézus.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.