Igehely: ApCsel 2:42–47; Kulcsige: ApCsel 2:42 „Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.”
A jeruzsálemi gyülekezet kezdettől gyakorolta az úrvacsorai közösséget. Bár még a templomépület Salamon-csarnokában is összegyűltek rendszeresen, házaknál is voltak gyülekezeti alkalmak. Ezeken a házi közösségeken együtt étkeztek, együtt imádkoztak és együtt vettek úrvacsorát.
Igehely: Lk 22:14–20; Kulcsige: Lk 22:16 „Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a páskavacsorából, amíg csak be nem teljesedik az Isten országában.”
Ez a páskavacsora más volt, mint a többi. Az Úr Jézus jelezte, hogy ez az utolsó, amelyet tanítványaival együtt elfogyaszt. A következő már az Isten országában lesz. Egy új, emlékeztető vacsorát szerzett, amely a régi páskaünnep beteljesedését tartalmazza.
Igehely: Ef 3:14-20; Kulcsige: Ef 3:16 „Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által.”
Mai igénkben Pál apostolnak az efézusi gyülekezet tagjaiért mondott imáját olvashattuk. Terjedelmét illetően egy aránylag rövid imáról van szó, ám tartalmát illetően, mégis, egy igen gazdag mondanivalót megfogalmazó imádságról.
Igehely: Jn 10:27-30; Kulcsige: Jn 10:28 „Mert meg van írva: »Szentek legyetek, mert én szent vagyok.«”
A pásztor és a juhnyáj közötti kapcsolat a Bibliában az Isten és népe, illetve Jézus Krisztus és követői közötti kapcsolatra utal. Lehet, hogy ismerős a történet, mely szerint egy szavalóversenyen valaki a 23. Zsoltárt szavalta el, szépen hangsúlyozva a zsoltár verseit.
Igehely: 1Pt 1:13-16; Kulcsige: 1Pt 1:16 „
Krisztust követő életünk során soha nem feledhetjük, hogy mi már mennyei polgárok vagyunk. Isten rendeléséből még ugyan e múlandó világban élünk, ám itt csak átutazóban vagyunk. Jövevénységünk idejét Isten akarata és kijelentett igéje szerint tartozunk eltölteni.
Igehely: Róm 12:1-3; Kulcsige: Róm 12:2 „És ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Számunkra – Krisztusban hívők számára – teljesen világos, hogy a világi értékrend és az Isten szerinti értékrend nem egyezik egymással, hanem teljesen szemben áll egymással, és nagyon sok esetben ütközik is egymással.
Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”
Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.