Igehely: Ézs 44:24-45:1; Kulcsige: Ézs 44:28 „Én mondom Círust pásztoromnak, és ő minden kívánságomat teljesíti, amikor azt mondja: Építsék föl Jeruzsálemet, és rakják le a templom alapját!”
Ézsaiás üzenetében olykor a bűn és az ítélet, máskor pedig ígéretek által szól az Úr a fogságban levő néphez. Az ítélet hirdettetett számukra azáltal, hogy a próféták előre figyelmeztették őket, aztán pedig beteljesedett Izráel, majd Júda és Jeruzsálem elfoglalása, lerombolása.
Igehely: Ézs 40:12-24; Kulcsige: Ézs 40:15 „A népek olyanok előtte, mint egy vízcsepp a vödörben, annyit érnek, mint egy porszem a mérlegserpenyőn, a szigetek egy homokszemnek számítanak.”
Hajlamos az ember a hatalmon lévő embertársait túlságosan nagynak látni, tartani tőlük, mintha akaratuk véghezvitele nem az isteni rendeléstől függene. Arra is hajlamos az ember, főként a nehézségekben, hogy a hatalmas Istent korlátok közt létezőnek vélje.
Igehely: Jób 38:1-15; Kulcsige: Jób 38:4 „Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat!”
A Jób történetét az életről szóló fontos kérdések szövik át. Vannak élesen megfogalmazott kérdések, melyek Jób és barátai ajkáról elhangzanak. A mindenkori olvasóban is megfogalmazódhatnak akár kimondatlanul is kérdések: hogyan történhetett meg mindez Isten kezdeményezéséből (1:7-8, 2:2-3)?
Igehely: Zsolt 150:1-6; Kulcsige: Zsolt 150:1 „Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton!”
Ez a zsoltárrész méltó befejezése a Zsoltárok könyvének. Többek között az az érdekessége ennek a résznek, hogy mindegyik versben Isten dicséretére serkenti az olvasót: Dicsérjétek az Urat! Ezzel a felhívással és buzdítással találkozhatunk a mai napon. Miért dicsérjük az Urat?
Igehely: 5Móz 28:1-14; Kulcsige: 5Móz 28:6 „Áldott leszel jártodban-keltedben.”
Isten áldása nem más, mint jósága és kegyelmessége azok felé, akik félik Őt. Ez az áldás kihat a közösségi és egyéni életre egyaránt. Isten áldást ígér az egyén munkájára, bárhova is menjen, bárhonnan is jöjjön a feladata végett.
Igehely: Ézs 51:1-3; Kulcsige: Ézs 51:2 „Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra, és Sárára, aki szült benneteket! Csak egymaga volt, amikor elhívtam, de megáldottam és megszaporítottam.”
Isten áldásához tartozik a megsokasítás vagy megszaporítás. Ez érvényes volt Ábrahám és Sára életében, és még számos más esetben is. Ézsaiás próféta vigasztalja a népet, hiszen a bűneikért kemény árat kellett fizetniük. Odalett Izráel dicsősége, az ifjak sokasága. Minden kopár és kihalt lett.
Igehely: Mt 5:14–16; Kulcsige: Mt 5:16 „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”
Történetet olvastam egy gyermekről, aki kíváncsian mászott fel a világítótorony tetejére, hogy végre megcsodálhassa azt a fényt, ami száz kilométerre is világít a nyílt tengeren, figyelmezteti a hajókat a veszélyre, és megóvja őket a hajótöréstől. De igencsak meglepődött, amikor csak egy kis olajmécsest talált, amely körül a sok-sok lapra csiszolt üveggömb a fényt ezerszeresére növelte az adott irányban.