Igehely: Mk 16:19-20; Kulcsige: Mk 16:19 „Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült.”
Elgondolkoztam azon, hogy mit mondtak a tanítványok egymás között, miután saját szemükkel látták Jézus mennybe emelkedését. Tény volt, nem ámítás. Valami, amit ember még nem látott addig.
Igehely: Mt 23:1-13; Kulcsige: Mt 23:13 „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni.”
Jézus szól az Őt körülvevő néphez. Szavai kemények, inkább dorgálnak, mint tanítanak. Az írástudók, a farizeusok és az elöljárók a zsinagógákban, a nyilvános helyeken, az ünnepi ebédeken nagyon szerették a főhelyeket, nagyon szerették, hogy megkülönböztetett tisztelettel kezeljék őket.
Igehely: Zsolt 89:1-19; Kulcsige: Zsolt 89:12 „Tied a menny, tied a föld is, te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti.”
A zsoltár témája lépcsőzetesen bontakozik. Már a zsoltár címében megtaláljuk az utalást a Dávid házával kötött szövetségre. A szövetség Isten jóságának, kegyelmes tetteinek bizonyítéka, amely megmarad rendíthetetlenül, és amire minden nehéz helyzetben hivatkozni lehet.
Igehely: 2Kir 2:1-11; Kulcsige: 2Kir 2:11 „Amikor azután beszélgetve továbbmentek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.”
Egy titokzatos csodának, eltűnésnek, és két ember közötti szoros kapcsolatnak vagyunk a tanúi. Az ige szövege rejtélyes módon megörökítette az utókor számára, hogy Illést tüzes szekérrel ragadta magához a mennybe az Úr.
Igehely: 1Móz 28:10-22; Kulcsige: 1Móz 28:17 „Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja.”
A megjelölt igerészben számomra kedves történet van megörökítve. Ebből az igerészből szolgáltam először életemben nagytatámmal együtt, a gertenyesi (szülőfalum) kis magyar gyülekezetben.
Igehely: Zsolt 101:1-8; Kulcsige: Zsolt 101:2 „Ügyelni akarok a tökéletes útra. Mikor jössz hozzám? Tökéletes szívvel akarok élni házamon belül.”
A zsoltáros szándéka legyen a mi vágyunk is ezen a reggelen! A tökéletesség Isten tulajdonsága, és egyben követelménye is azok felé, akik vele személyes kapcsolatban szeretnének lenni (1Móz 17:1, Mt 5:48).
Igehely: Róm 7:14–25; Kulcsige: Róm 7:25 „Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.”
A lelki életünkben tudjuk és elismerjük, mint Pál is, hogy a törvény jó. Belenézünk, és látjuk, hogy milyen jónak kellene nekünk is lennünk. De meglátjuk, hogy milyen rosszak vagyunk. Mármint, hogy bennünk lakik a bűn, ami teszi a rosszat, amit én magam nem is akarok tenni, hiszen gyűlölöm, de mégis teszem, bár nem akarom. A bűn törvénye ez. Nem csupán Pál „találtaték” (10.v.) úgy, hanem ő maga „megtalálta” azt a törvényt, hogy csak a rosszra van lehetősége (21.v.) – a bűn megvan benne – (Károli), szó szerint: mellé fekszik, kéznél van.