Igehely: Jel 1:9-16; Kulcsige: Jel 1:9 „Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért.”
Nemcsak az apostolok, hanem mindenki, aki Krisztust akarja követni, meg kell fizesse a keresztyénség árát. Az első században nagy árat kellett fizessen az, aki hívő akart lenni. Minden egyes korszaknak megvolt és megvan a saját kihívása.
Igehely: Mt 16:24-28; Kulcsige: Mt 16:24 „Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!”
Krisztus olyan követőket keres magának, akik megtagadják magukat és mindennap felveszik a keresztjüket. Egy mai tévhit az, hogy Krisztust lehet követni áldozathozatal nélkül.
Igehely: ApCsel 16:16-24; Kulcsige: ApCsel 16:22 „Velük együtt a sokaság is rájuk támadt, az elöljárók pedig letépették ruhájukat, és megbotoztatták őket.”
Valószínű, hogy sokunknak ismerős a következő közmondás: „jó tett helyébe jót várj”. Ebben az esetben Pálra és társaira ez nem volt érvényes.
Igehely: ApCsel 12:1-5; Kulcsige: ApCsel 12:1 „Abban az időben Heródes király kegyetlenkedni kezdett a gyülekezet egyes tagjaival.”
Az üldöztetés egyre intenzívebbé válik a jeruzsálemi egyház számára. Heródes kegyetlenkedésének folytán Jakab lett az első apostol, aki vértanúsággal fejezte be földi pályafutását. István után ő a második keresztyén vértanú. Az Ige nagyon röviden írja le a történteket.
Igehely: ApCsel 7:54-60; Kulcsige: ApCsel 7:59 „Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!”
Habár István csakis a színtiszta igazságot mondta, ez nagy haragot gerjesztett a hallgatókban. Ezzel ellentétben az első vértanú öröme egyre jobban fokozódik, amikor megnyílik előtte a menny és látja Isten dicsőségét, valamint az Úr Jézust az Isten jobbján állni.
Igehely: Lk 15:11-32; Kulcsige: Lk 15:20 „És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.”
A tékozló fiú történetében a csődöt mondott hazatérő fiú megismeri édesapját olyannak, amilyennek talán sohasem látta vagy gondolta.
Igehely: Jn 1:14–18; Kulcsige: Jn 1:14 „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.”
Az emberi történelem egyik legcsodálatosabb, de mindenképpen a legfelfoghatatlanabb napja érkezett el, amikor Jézus idejött a földre. Az IGE lett testté, a teremtő, átformáló, ellenállhatatlan és megmásíthatatlan IGE. Személyében a menny érkezett a földre, s mégsem az történt, aminek történnie kellett volna. A menny tisztasága, szentsége, romolhatatlansága nem fér össze a földi szennyel, bűnnel, kétarcúsággal és romlottsággal. Ezért Isten döntött: Nem az ítélet súlyával érkezik az Atya Egyszülöttje, hanem a kegyelem esélyt adó üzenetével.