Igehely: 2Sám 19:1-9a; Kulcsige: 2Sám 19:1 „A király megrendült, és sírva ment föl a kapu fölötti helyiségbe. Miközben ment, ezt mondogatta: Fiam, Absolon! Fiam, fiam, Absolon! Bárcsak én haltam volna meg helyetted, fiam, fiam, Absolon!”
A mai történet komoly önvizsgálatra szólít fel minket. Dávid eljutott egy olyan ponthoz az életében, amikor fia, Absolon a trónját akarta elfoglalni jogtalanul, sőt az édesapja életére is tört.
Igehely: 1Móz 46:28-34; Kulcsige: 1Móz 46:30 „Izráel azt mondta Józsefnek: Most már meghalhatok, mert megláttam arcodat, hogy még élsz.”
A mai ige egy olyan történetet mutat be nekünk, amikor a gyermek az, aki többet tesz az apjáért. Az élet hozhat olyan fordulatot is, amikor a gyermek sorsa, anyagi helyzete sokkal magasabb szintre jut, mint amivel a szerető apa rendelkezik.
Igehely: 1Móz 28:1-5; Kulcsige: 1Móz 28:1 „Ekkor Izsák hívatta Jákóbot, megáldotta, és ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a kánaáni leányok közül!”
Milyen fontos is az apai útmutatás, tanács a gyermek életében, és milyen kiváltság, hogy mi, hívő édesapák, áldásunkat adhatjuk gyermekünk életére! Nem mindegy, milyen tanácsot kapnak gyermekeink, mert a világ és annak ura gondoskodik arról, hogy bőven kapjanak rossz tanácsot.
Igehely: 1Móz 22:1-19; Kulcsige: 1Móz 22:12 „Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet.”
Az életben az ember sokszor próba közepette találja magát. Ez alól az édesapák sem képeznek kivételt. Olyan váratlan körülmények kerülnek az életünkbe, amikor nem mindegy, hogyan cselekszünk, vagy milyen döntést hozunk az adott helyzetben. Sokszor próbára van téve az édesapa is.
Igehely: Zsid 10:35-39; Kulcsige: Zsid 10:35 „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van.”
Annak, aki Krisztusért üldözést szenved, talán megfordul a fejében, hogy ne adja–e fel a hitét. A levél írója bátorítja azokat, akik szenvedéseken mentek át, hogy megéri kitartani. Már csak kevés idő van hátra és a megjutalmazás közelebb van, mint gondolnák.
Igehely: Ézs 40:27-31; Kulcsige: Ézs 40:31 „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”
A fogságba hurcolt nép közül egyesek talán úgy vélekedhettek, hogy „elrejtetett az én utam az Úrtól és ügyemmel nem gondol Istenem?!”, mert nem akkor érkezett a szabadítás, amikor ők szerették volna.
Igehely: Ef 6:5–9; Kulcsige: Ef 6:6 „Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből.”
Isten a teremtéskor az uralkodás feladatával bízta meg az embert. Erejét, hatalmát gondoskodásra kellett felhasználnia. A bűnesetkor megjelent az egymáson való uralkodás ténye is. Amíg Isten ellenőrzése alatt marad az uralom, addig a gondoskodáson van a hangsúly; mihelyt kikerül Isten ellenőrzése alól, hamarosan elnyomássá, leigázássá fajul.