Igehely: Zsolt 126:1-6; Kulcsige: Zsolt 126:5 „Akik könnyezve vetettek, ujjongva fognak majd aratni.”
Mindnyájan foglyok voltunk, akik most szabadok vagyunk. Jézus Krisztus vére által szabadságot kaptunk, amiben semmi érdemünk nincs. Valljuk be, hogy még most sem tudjuk igazán felfogni a szabadság igazi tényét! Szabadságot nyertünk kegyelem által. Az érdem egyedül Istené.
Igehely: 1Kor 3:6-10; Kulcsige: 1Kor 3:9 „Mert mi Isten szolgálatában állunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.”
Csodálatos Istenünk van, szerető és figyelmes is egyben. A hatalmas Isten számít ránk. Nem főnökünk, hanem munkatársunk akar lenni.
Igehely: 1Móz 1:26-31; Kulcsige: 1Móz 1:28 „Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen!”
Isten az embert nem tétlenségre, nem csak elmélkedésre, hanem tevékeny, gyümölcsöző életre alkotta meg, aminek szerves része a mindennapi munka. Olvasva a teremtés első könyvének verseit, megfigyelhetjük a változást, amely a „teremté őt” és a „teremté őket” között van.
Igehely: Péld 22:1-16; Kulcsige: Péld 22:16 „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.”
Ma reggel Isten figyelmeztet és utasít. Felszólít, hogy ne elégedjünk meg azzal az állapottal, amiben vagyunk. Amit ránk bízott, azt tegyük teljes odaadással, szeretettel és felelősséggel. Egy ilyen nagyon fontos felelősség az új nemzedék nevelése.
Igehely: 1Kor 12:1-11; Kulcsige: 1Kor 12:3 „Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: «Jézus átkozott», aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: «Jézus Úr», csakis a Szentlélek által.”
Napjainkban a Lélek ajándékai körül sok a zűrzavar, ami nagyrészt a helyes igeismeret hiányára vezethető vissza. Nem véletlen, hogy az 1-3. versekben Pál többször is használja a tudni kifejezés valamilyen formáját.
Igehely: Zsolt 104:30-35; Kulcsige: Zsolt 104:30 „Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföldeket.”
Számomra meggyőző erővel hat az, hogy az elmúlt napokon említett igazságokról többször is beszél az ige. A földi élet Isten teremtő akaratára vezethető vissza. A Lélek kiáradása a történelem során mindig megújulást eredményezett.
Igehely: Jn 3:19–21; Kulcsige: Jn 3:21 „Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”
Nappal, amikor ragyog a fény körülöttünk, eszünkbe sem jut, hogy világítsunk, de ha beesteledik, lámpát gyújtunk, mert a sötétség nem a mi világunk. Az emberek nem önmagáért szeretik a sötétséget, hanem azért, amit eltakar (például ruhán egy folt). Vannak olyan állatok, melyek kimondottan a sötétséget szeretik, és menekülnek a világosság elől. Szemük visszafejlődik, többnyire teljesen vakok. Így van ez a sötétségben élő emberrel is, akinek szellemi látása nincs, eltompult, érzéketlen.