Igehely: Zsid 10:35-39; Kulcsige: Zsid 10:35 „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van.”
Annak, aki Krisztusért üldözést szenved, talán megfordul a fejében, hogy ne adja–e fel a hitét. A levél írója bátorítja azokat, akik szenvedéseken mentek át, hogy megéri kitartani. Már csak kevés idő van hátra és a megjutalmazás közelebb van, mint gondolnák.
Igehely: Ézs 40:27-31; Kulcsige: Ézs 40:31 „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”
A fogságba hurcolt nép közül egyesek talán úgy vélekedhettek, hogy „elrejtetett az én utam az Úrtól és ügyemmel nem gondol Istenem?!”, mert nem akkor érkezett a szabadítás, amikor ők szerették volna.
Igehely: Zsid 11:23-29; Kulcsige: Zsid 11:27 „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlan Istent.”
A Zsidókhoz írt levél írója serkentő példákat tár elénk a hitben való kitartásra. A hithősök nem csak hogy példák előttünk a kezdésben, hanem az élet befejezésében is. Hogyan válhat valaki hőssé, ha nem nyeri meg a végső csatát?
Igehely: Jak 1:12-18; Kulcsige: Jak 1:12 „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.”
Jakab apostol világos alapot fektet le azon esetekre, amikor a keresztyén emberek kísértéseken mennek át. Isten nem vádolható azzal, hogy embereket kísértene, hogy vétkezzenek. Ellenkezőleg, az Ő szent természetében nincs kapacitás a bűnre, ezért Ő sem kísért senkit.
Igehely: 1Tim 5:3-7; Kulcsige: 1Tim 5:5 „A valóban özvegy és magára maradt asszony pedig Istenben reménykedik, és kitart a könyörgésben és imádkozásban éjjel és nappal.”
Pál apostol ebben a részben a figyelmet azon alcsoportokra (özvegyek, idősek, szolgák) fordítja, amelyeket az emberek gyakran figyelmen kívül hagynak, kizsákmányolnak vagy lenéznek. Isten pásztorális gondviselését azonban nem kerüli el egyetlen csoport sem.
Igehely: Ézs 32:1-8; Kulcsige: Ézs 32:8 „De a nemes lelkű nemesen gondolkozik, és kitart a nemes dolgok mellett.”
Egy olyan korrupt világban, amilyen a mienk, egyszerűen lehetetlennek tartjuk, hogy a „király” (kormány) igazságosan uralkodjon és a „fejedelmek” (államfők) becsületesen. Álomvilágnak vagy mesébe illőnek tartjuk az ilyen elképzeléseket, amiben legfőképpen a gyerekek hihetnek.
Igehely: Ef 5:1–14; Kulcsige: Ef 5:9 „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”
Elgondolkodtam rajta, mit is jelent Isten követőjének lenni? Gyermekeinket látva, akik akarva, akaratlanul is, de utánoznak minket, szülőket, valahogy így kellene nekünk is, hívőknek az Úr Jézust leutánozni. Úgy, hogy szeretjük embertársainkat (mert ő előbb szeretett minket), és közben tartózkodunk a gonosztól. Ha világosságban járunk (ő maga a Világosság), az ő fényében, akkor az ő követésének, utánzásának gyümölcsei láthatóvá kell, hogy legyenek az életünkben. Olyan krisztusi jellemvonások, mint jóság, igazság, egyenesség, amiről az Ige ír, jellemzik-e életünket? Kiviláglanak-e?