Igehely: Neh 5:1-8; Kulcsige: Neh 5:7a „És miután magamban meghánytam-vetettem a dolgot, felelősségre vontam az előkelőket meg az elöljárókat, és ezt mondtam nekik: Kiszipolyozzátok honfitársaitokat!”
A szükségben levő nép egységét belső feszültségek kezdték ki. Zálog alá, majd eladásra kerültek földjeik, kölcsönt kellett felvenniük adóik kifizetésére, és ami a legsúlyosabb, rabszolgaságba kellett adniuk gyermekeiket tehetősebb honfitársaiknak.
Igehely: Neh 4:9-17; Kulcsige: Neh 4:14 „Ezért bárhol vagytok, ha a kürt hangját halljátok, gyűljetek ide hozzánk! Istenünk harcol értünk!”
A Nehémiás által vezetett helyreállító munka eredményeként a kőfal félmagasságban elkészült, mivel a nép nagy kedvvel dolgozott. Ez nem tetszett Isten népe ellenségeinek.
Igehely: Neh 4:1-8; Kulcsige: Neh 4:8 „Majd szemlét tartottam, és eléjük állva ezt mondtam az előkelőknek, az elöljáróknak és a nép többi részének: Ne féljetek tőlük! A nagy és félelmetes Úrra gondoljatok, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért!”
A félelem egy olyan láthatatlan kötél, amely által az ellenség egész életedben vezetni fog. A félelemkeltéshez nincs szükség rettenetes dolgokra, inkább mindennapi kis adagokra, és a félelem kötele lassan olyan vastagra nő, hogy akit megfogott, nem képes azt elszakítani.
Igehely: Neh 3:28-38; Kulcsige: Neh 3:35b „Csak hadd építsenek! Hiszen ha ráugrik egy róka, az is ledönti azt a kőfalat!”
A jónak nem mindenki tud örülni. A gonoszság, önzés, irigység vagy féltékenység miatt az építőket mindig támadások érik. Ezek emberek által történnek, viszont az ellenség mindig ugyanaz: az ördög.
Igehely: Neh 3:13-27; Kulcsige: Neh 3:20 „Utána Bárúk, Zakkaj fia épített buzgón egy másik részt a szöglettől Eljásíb főpap házának a bejáratáig.”
„Ő utána Bárukh, Zakkai fia javítgatott buzgósággal.” A kőfal emelkedik folytonosan és folyamatosan. A folytonosság vízszintesen látszik meg, a folyamatosság pedig függőlegesen. Mikor Isten közbelép egy ember vagy egy nemzet, egy gyülekezet vagy egy közösség érdekében, ott változások történnek.
Igehely: Neh 3:1-12; Kulcsige: Neh 3:5 „Ezek mellett a tekóaiak építették a falat. Előkelőik azonban nem hajtották a nyakukat uruk szolgálatába.”
Nem elég terveket szőni, nagy ígéreteket tenni, álmodozni. Mikor eljön az idő, fel kell állni, és munkához kell látni. A tékozló fiú a moslékos vályúnál észrevette nyomorúságos helyzetét és tervezett: elmegy az atyjához, elmondja, hogy vétkezett, és kérni fogja, hogy fogadja őt vissza.
Igehely: 2Krón 34:1-17 Kulcsige: 2Krón 34:3 „Uralkodása nyolcadik évében, már ifjúkorában elkezdte keresni ősatyjának, Dávidnak az Istenét. Tizenkettedik évében kezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet az áldozóhalmoktól, az Aséra-szobroktól, a faragott és öntött bálványoktól.”
Mekkora ajándék, ha egy ifjú nem csak az életet fedezi fel, hanem abban Isten kegyelmét és vezetését is. Az ifjúság egyik legpozitívabb jellemzője az elszántság. Amíg az idősebbek könnyebben belenyugszanak a változhatatlanba, megszokják a visszás állapotokat az egyházban, társadalomban egyaránt, addig az ifjúságnak van érzéke arra, hogy ne legyen olcsó megalkuvó, állhatatosan kitartson egy nemes cél érdekében.