Igehely: Zsid 2:5-9; Kulcsige: Zsid 2:9 „Azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és méltósággal koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.”
Elmélkedjünk tovább a nagy üdvösségen! Az Úr Jézus azért lett emberré, hogy második, s egyben utolsó Ádám legyen. Az emberiség első feje, Ádám, elbukásával minden leszármazottját halálba döntötte.
Igehely: Zsid 2:3b-4; Kulcsige: Zsid 2:3b „Azok pedig, akik hallották, megerősítették ezt számunkra.”
Úgy tűnik, e levél címzettjei már a második–harmadik generációt képezték (v. ö. Bír 2:10). Ezért emlékeztetni kellett őket a tekintélyt képező forrásokra. (2Kor 11:3–4) Az evangélium nem szorul modernizálásra, mert sosem avul el, hiszen isteni és örökkévaló.
Igehely: Zsid 2:1-3a „Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. Mert ha az angyalok által hirdetett ige olyan erős volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség megkapta igazságos büntetését, akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett először?”
Az apostolnak „sok, és nehezen megmagyarázható mondanivalója volt” az Úr Jézusról, a nagy üdvösség Szerzőjéről (5:11). Olyanoknak ír, akik valamikor jól indultak a hitben, de közben elbizonytalanodtak, szinte „elsodródtak” az Úrtól.
Igehely: Zsid 1:13-14; Kulcsige: Zsid 1:13 „Az angyalok közül kinek mondta valaha: «Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem»?”
Ezen a héten megvizsgáltuk az Úr Jézus Krisztus viszonyulását a teremtéshez, a végidőkhöz, az Atya Istenhez, az angyalokhoz és az emberekhez. Láttuk az Igében, a mai korban az Ő nagyságát.
Igehely: Zsid 1:11-12; Kulcsige: Zsid 1:11 „Azok elpusztulnak, de te megmaradsz, és azok mind elavulnak, mint a ruha.”
„Azok elpusztulnak, de te megmaradsz…” (Zsid 1:11) Itt az égre és földre utal az író, melyeket maga Isten teremtett, melyek oly állandónak, rendíthetetlennek tűnnek, és mégis – el fognak pusztulni.
Igehely: Zsid 1:10 „Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég.”
Ha igaznak tudjuk elfogadni, hogy a Biblia egy Istenről beszél, és látjuk, hogy Jézus „Isten lényének a képmása”, (Zsid 1:3) akkor nem nehéz elhinni Jézus szavait: „Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn 10:30) A múltban, a földön szolgálva sok beteget gyógyított, halottakat támasztott és bűnöket bocsát
Igehely: Róm 7:6–13; Kulcsige: Róm 7:6 „Most azonban, miután meghaltunk annak a számára, ami fogva tartott minket, megszabadultunk a törvénytől, úgyhogy a Lélek új rendjében szolgálunk, nem pedig a törvény betűjének régi rendjében.”
Ez a leghíresebb igeszakasz az ó és új ember, a lélek és a test harcával kapcsolatban. Nem könnyű követni Pál gondolatmenetét, amint leírja ezt a problémakört, ahogy próbálja beazonosítani a résztvevőit, majd megtalálni a megoldást. Kiemelt igeversünkben fogság és szabadság, törvény és Lélek, új és régi rend kerül elénk, aztán a következő igeversekben ezek kifejtése rokon értelmű kifejezésekkel.