Igehely: Lk 7:24-30; Kulcsige: Lk 7:28 „Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül senki nem nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála.”
Legfiatalabb gyermekünk még nem töltötte be az öt évet, de ő magát már nagylánynak titulálja, testvérei viszont kicsinek látják. Ebből néha nagy vita kerekedik. A gyerekek önmagukhoz viszonyítják a másikat. De vajon mi, felnőttek is elkövetjük ezt a hibát? Ki legyen a nagy, ki legyen a kicsi?
Igehely: Lk 7:18-23; Kulcsige: Lk 7:22 „Ezért így válaszolt nekik: Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek hirdettetik az evangélium.”
Jézus Krisztus azért jött, hogy bizonyságot tegyen az igazságról, hogy az eltévedt juhokat megkeresse és hazavezesse, a vakoknak visszaadja szemük világát, a sánták újra járjanak, a halottak feltámadjanak, leprások meggyógyuljanak, ördöngösök megtisztuljanak.
Igehely: Lk 7:11-17; Kulcsige: Lk 7:16 „Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét.”
Amikor Jézus Nain városához közeledett, a jelenlevők egy különös találkozásnak voltak tanúi. Az élet menete találkozott a halál menetével. Vajon mi fog történni e találkozás eredményeképpen? Jézus vajon csak elmegy mellettük, fejet hajtva a halál megdöbbentő hatalma előtt?
Igehely: Lk 7:1-10; Kulcsige: Lk 7:7 „Ezért magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám.”
Ki az, aki méltó az üdvösségre, és ki az, aki nem? A tanítványok úgy gondolták a századosról, hogy méltó arra, hogy Jézus a szolgáját meggyógyítsa, mert sok jót tett a zsidók érdekében. A százados ellenben saját magát nem tartotta méltónak arra, hogy Jézus eljöjjön a házába.
Igehely: Lk 6:43-49; Kulcsige: Lk 6:45 „A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz ember pedig a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.”
A gyümölcstermés egy természetes folyamat. Amilyen a fa, olyan a gyümölcse is. Az embernek is van egy alapvető természete, ami meghatározza, hogy milyen a beszéde és a cselekedete. Ezeket a gyümölcsöket az ember természetes módon megtermi, attól függően, hogy milyen a szíve állapota.
Igehely: Lk 6:37-42; Kulcsige: Lk 6:42 „Hogyan mondhatod testvérednek: Testvérem, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát testvéred szeméből.”
Ha odalépünk egy automatához, és bedobjuk a megfelelő pénzösszeget, elvárjuk, hogy azonnal kiszolgáljon minket a kiválasztott termékkel. Milyen csalódást és felháborodást okoz, amikor ez valamiért nem történik meg!
Igehely: Préd 3:16–22; Kulcsige: Préd 3:21 „Ki tudja, hogy fölszáll-e az emberek lelke a magasba, és leszáll-e az állatok lelke a föld alá?”
Porból lettünk, porrá leszünk, de a teremtéskor Isten adott valamit, ami csak az emberé: életnek leheletét, így lett az ember élő lélekké (1Móz 2:7). Ez az, ami az állatoknak nincs: lelke. Isten megváltó munkájának köszönhetően ez a lélek örök életre is jogosult, ha elfogadtad Isten kegyelmét!
Nagyon sok különbség van ember és állat között. Bár mindegyik porból lett, vagyis ugyanolyan földi elemekből lettünk teremtve, mégis mindegyikünk különböző genetikai állománnyal rendelkezik. De az embernek adatott a Lélek, az ember gondolkodó, szabad akarattal rendelkező lény.