Igehely: Jn 5:17-23; Kulcsige: Jn 5:20 „Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz. És ezeknél nagyobb tetteket is mutat majd neki, hogy ti csodálkozzatok.”
Jézus Krisztus munkálkodik, mivel az Atya munkálkodik.
Tehát Jézus egyenlő az Atyával.
Jézus mégsem független az Atyától.
Azt teszi, amit az Atya.
Ezért az Atya szereti a Fiút, és hatalommal ruházza fel.
Igehely: Jn 5:10-18; Kulcsige: Jn 5:14 „Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled.”
Krisztussal való találkozásunk alkalmával részesülhetünk áldott élményben. Ő megszólíthat, meggyógyíthat, Szent Lelkével megérinthet bennünket. Hova vezet utunk az első találkozás után? A meggyógyult ember jó irányba vette útját, még akkor is, ha a zsidók megbotránkoztak az eseten.
Igehely: Jn 5:1-9; Kulcsige: Jn 5:8 „Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!”
Hol vegetálsz ma reggel, az ágyad szélén, vagy az élet forgatagában téblábolsz? Gyógyulásra vársz és még nem történt semmi. Hiszel annak lehetőségében, de te még nem jutottál oda, és számodra kilátástalannak tűnik helyzeted. Tudatodon kívül talán erre a pillanatra vártál, mint a bethesdai beteg.
Igehely: Jn 4:43-54; Kulcsige: Jn 4:50 „Jézus így válaszolt: Menj el, a te fiad él! Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult.”
Sajnos a betegség nem kérdezi, kinek a fia vagy. Lehet, hogy olyan társadalmi pozícióban vannak a szülők, rokonok, hogy előnybe részesülhetnek több helyen is. Jó kapcsolataink lehetnek a legjobb orvossal, gyógyítókkal.
Igehely: Jn 4:31-42; Kulcsige: Jn 4:34 „Jézus ezt mondta nekik: Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját.”
Előfordul, hogy egy munka, vagy egyéb dolog elfeledteti veled az éhséget. Lehet, hogy a konyhába indultál, de beugrott egy ötlet, amit mindenképpen meg akarsz valósítani, és már elfelejtetted, hogy éhes vagy.
Igehely: Jn 4:20-30; Kulcsige: Jn 4:26 „Jézus ezt mondta neki: Én vagyok az, aki veled beszélek.”
Gyermekkorunkból tudjuk már, hogy valakivel beszélgetni nem izgalommentes dolog. Ha vallási téma kerül elő, akkor még izgalmasabbá válik a beszélgetés. Fiatalon sokszor hoztak engem is zavarba az idős bibliázó testvérek vitatkozásai, talán egy kifejezés vagy fordítási különbség kapcsán.
Igehely: Jn 10:31–42 Kulcsige: Jn 10:35 „Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni.”
Az Úr Jézus idejében élő farizeusok semmiképpen nem tudták elfogadni, hogy Ő az Isten Fia, az Atyától lett elküldve, és az Atyával egy. Sőt ezt káromlásnak minősítették, és ezért meg akarták Őt kövezni. A farizeusok és az írástudók nem tudták ezt megérteni, mert nem tartoztak a Jó Pásztor juhai közé.
Isten adhat és adott is némely személyeknek tekintélyt, hatalmat, hogy igazságot és törvényeket alkossanak. Azt olvassuk: „istenek vagytok, a Felséges fiai mindnyájan” (Zsolt 82:6). De megmásíthatatlan és érvényteleníthetetlen törvényt csak Isten adhat.