Igehely: Ézs 49:1-13; Kulcsige: Ézs 49:6b „A népek világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig.”
Mai igénkben az Úr szolgája ajkán éles kardként hatol Isten üzenete a nép felé, de hiába. Izráel nem hallgat a prófétai szóra. Ezért az Úr a világosságát kiterjeszti a föld végéig. Immár nemcsak a választott népé az üdvösség, hanem mindenkié.
Igehely: Zsolt 96:1-13; Kulcsige: Zsolt 96:10 „Mondjátok el a népeknek, hogy uralkodik az Úr! Bizony szilárdan áll a világ, nem inog. Igazságosan ítéli a népeket.”
Az egész világhoz intézni felhívást igencsak nagy feladat, de Isten ezt nem egy emberre bízta. Ebben a zsoltárban az egek Alkotójáról, a világmindenség Teremtőjéről van szó, aki minden fölött áll, még a bálványistenek fölött is.
Igehely: Mt 28:16-20; Kulcsige: Mt 28:20 „Tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”
Az engedelmesség nem velünk született tulajdonság. Nem szeretjük, ha parancsolnak nekünk. De Jézus többször is parancsolt gonosz lelkeknek, tanítványoknak, szélnek, víznek. Amikor készül eltávozni e földről, magához rendeli apostolait, és személyesen adja ki utolsó parancsát.
Igehely: 2Pt 1:12-18; Kulcsige: 2Pt 1:15 „Igyekszem azonban, hogy elköltözésem után is mindig megemlékezhessetek ezekről.”
Péter, az apostol, de Péter, a halász szavai is visszhangzanak ma reggel a csendességemben: teljes igyekezettel törekedjetek, hitetekben mutassátok meg, hitetekben mutassátok meg!
Igehely: Lk 2:36-38; Kulcsige: Lk 2:37b „Nem távozott el a templomból, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.”
Anna, a sok évet megélt prófétanő, özvegyasszony a kitartás bajnoka: nem távozott el a templomból, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. Odaszántság egy életen át, mondhatnánk. Vajon ez csak a kivételezettek kiváltsága, vagy Isten ezt megadja mindenkinek?
Igehely: Józs 14:6-15; Kulcsige: Józs 14:10-11 „Mostanáig megőrizte életemet az Úr, ahogy megígérte. Negyvenöt éve annak, hogy ezt az ígéretet tette az Úr Mózesnek, amikor a pusztát járta Izráel. Most, éppen ma vagyok nyolcvanöt esztendős. Még ma is olyan erős vagyok, mint amikor Mózes elküldött engem. Amilyen erőm volt akkor, olyan az erőm most is: harcba vonulok, és visszatérek.”
Káleb, az egyik kém, akit cserbenhagytak a társai, kitartott az Isten által adott meggyőződése mellett negyvenöt éven át! Ahogy mondják, egy emberöltőn át. Nem lett bizonytalan, sem elveszett. Hűségesen követte az Urat. Annyi időn keresztül bolyongott a néppel, éppen ott, ahol nem kellett volna.
Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”
Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.