Igehely: 1Kor 5:6-13; Kulcsige: 1Kor 5:8 „Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával.”
Amikor Isten népe összegyűl istentiszteletre, az egyben ünneplés is. Nem beszélve arról, amikor az Úr asztalához közeledik.
Igehely: Józs 7:1-26; Kulcsige: Józs 7:11 „Fölvonultak tehát oda a népből mintegy háromezren, de megfutamodtak az ajbeliek elől.”
Bibliát olvasó ember számára ismeretes Ákán bűne, amit Ai városának elfoglalása közben követett el. Elvett az Istennek szentelt zsákmányból és elrejtette azt. Már ez a tette is elszomorító, de megdöbbentőbb, hogy miatta egy egész nép kárt szenvedett.
Igehely: ApCsel 5:1-11; Kulcsige: ApCsel 5:4b „Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.”
Anániás és Safira története olyan fontos eset volt, hogy Lukács úgy gondolta, feltétlenül le kell írnia a beszámolójában. Na, nem azért, mert követendő példa lenne a házaspár viselkedése, ellenkezőleg, hogy figyelmeztessen arra, hogy a hazugság bűn, és azt Isten nem hagyja szó nélkül.
Igehely: 1Jn 3:10-17; Kulcsige: 1Jn 3:14 „Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a halálban marad.”
Isten igéje számtalan alkalommal beszél az ember hitéről, cselekedeteiről, sőt még az ember testének a fontosságáról is, de sehol sem enged arra következtetni, hogy valamilyen módon cselekedeteinket függetleníteni lehetne magunktól. A Biblia az embert egy egésznek látja, testével, lelkével.
Igehely: Róm 6:9-18; Kulcsige: Róm 6:13 „Tagjaitokat se állítsátok a gonoszság fegyvereiként a bűn szolgálatába, hanem álljatok Isten szolgálatába, mint akik a halálból életre keltetek, és tagjaitok az igazság fegyvereiként szolgáljanak Istennek.”
Pál, és általa a Szentlélek, arra a valóságra irányítja a figyelmünket, ami nem a szemünkkel nézve válik felismerhetővé számunkra, hanem a hitünkön keresztül szemlélve válik valósággá az életünkben.
Igehely: Jn 5:19-30; Kulcsige: Jn 5:24 „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.”
Bárcsak meghallanánk azt az egyszerű üzenetet, amit Jézus mond: „aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van”.
Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”
Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.