Mindennapi áhítatok

2023. január 12., csütörtök

Igehely: Jn 3:13-21; Kulcsige: Jn 3:17 „Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa.”

Jézus azt szeretné, ha mindenki üdvözülne. „És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie.” Jézus a keresztre való felemeltetéséről beszél. Ez megmentheti azokat, akik a bűn marásától menekülni szeretnének.

2023. január 11., szerda

Igehely: Jn 3:1-12; Kulcsige: Jn 3:3 „Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.”

Jézus beszélgetése Nikodémussal sok tanulságot közvetít. A beszélgetés éjszaka volt. Egy zsidó tanító elismerte, hogy Jézus Istentől jött. A jelek, amiket látott, közelebb vitték hozzá. Éjjel jött, hogy minél kevesebben lássák, és ne legyenek ott Jézus körül mások a beszélgetés ideje alatt.

2023. január 10., kedd

Igehely: Jn 2:23-25; Kulcsige: Jn 2:23 „Amikor Jeruzsálemben volt a páska ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett.”

Csodákra éhes emberek vették körül Jézus Krisztust. Jelt követeltek. Az új jel a templom lerombolása, és három nap alatt való felépítése. Ez teljesen elképzelhetetlen volt a zsidók számára. Nagyon jól tudták, hogy a templom negyvenhat évig épült, és lehetetlen három nap alatt felépíteni.

2023. január 9., hétfő

Igehely: Jn 2:13-22; Kulcsige: Jn 2:15 „Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mindet a templomból a marhákkal és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította.”

Jézus Krisztus többször megjelent a zsidó ünnepeken. Húsvét előtt is felment Jeruzsálembe, és bement a templomba. A templom az imádság helye kell legyen: „örömet szerzek nekik abban a házban, ahol hozzám imádkoznak” (Ézs 56:7). „Az én házamat imádság házának nevezik.” (Mt 21:13).

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”

Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.