Igehely: Zsolt 119:11–19 Kulcsige: Zsolt 119:11 „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.”
Az első kérdés, amit eszembe juttatott Isten Lelke: Hol tartom az Ő igéjét? Vannak, akik úgy gondolják, hogy Isten beszéde a Bibliában van. Akik így gondolják, jól gondolják. Valóban ott találjuk. De mit teszünk a Bibliában talált beszédekkel?
Igehely: Zsolt 119:165–176 Kulcsige: Zsolt 119:174 „Szabadításodra vágyom, Uram, törvényedben gyönyörködöm.”
A szabadság utáni vágy minden ember szívében ott van. Ez azért van, mert Isten így teremtett meg bennünket: szabadnak és szabad akarattal.
Igehely: Zsolt 119:1–10 Kulcsige: Zsolt 119:1 „Boldogok, akiknek az útja tökéletes, akik az Úr törvénye szerint élnek.”
A boldogság nem mindenkinek jelenti ugyanazt. Van, aki úgy gondolja, hogy az anyagi javak teremtik meg azt: egy új ház, egy új autó. Amint meglesz a ház vagy autó, a várva várt megelégedés hamar elillan. Esetleg kapcsolatoktól várjuk a boldogságot (házastárs, gyerek, barátok stb.).
Igehely: Mt 23:1–12 Kulcsige: Mt 23:10 „Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus.”
Manapság az emberek zöme keres egy-egy véleményvezért, énekest, politikust, akit követni akar. Saját vágyaik alapján határozzák meg, hogy ki legyen az, főleg azok népszerűsége alapján. Ennek számos veszélye van.
Igehely: 1Pt 2:18–25 Kulcsige: 1Pt 2:22 „ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját.”
A szenvedés kemény műhely. De Isten ezt használja fel arra, hogy dicsőségére formálódjunk, hogy megmaradjunk Őbenne. Nem lehetne más eszköz erre? Isten végtelen bölcsessége és szeretete által így döntött.
Igehely: Jel 19:11–16 Kulcsige: Jel 19:16 „Ruhájára és derekára ez a név van írva: királyoknak Királya és uraknak Ura.”
Választási kampány idején a pártok mind azt állítják, hogy náluk van az igazság. Másoknál jobbnak, különbnek mutatják magukat. A mai igerész arról beszél, hogy Jézus az igaz király, aki maga az igazság. Kizárólag Ő tud pártatlanul ítélni, kormányozni.
Igehely: Péld 23:29–35 Kulcsige: Péld 23:31–32 „Ne nézd a bort, hogyan vöröslik, hogyan gyöngyözik a pohárban. Bizony simán lecsúszik az! De végül megcsíp, mint a kígyó, megmar, mint a vipera.”
Salamon király idejében, egyéb üdítőitalok hiányában, a bor volt az az ital, amelyet felszolgáltak nehezebb ételek mellé. Ő mégis arra int, hogy óvakodjunk a bor túlzott fogyasztásától. Figyelmeztet arra, hogy „ne nézd a bort, hogyan vöröslik” (31.v.), ami ahhoz vezethet, hogy még többet és többet kívánunk belőle, ezáltal pedig elveszíthetjük józan ítélőképességünket: „szemed zavaros dolgokat lát, te magad pedig összevissza beszélsz” (33.v.).