Igehely: Mk 12:13–17 Kulcsige: Mk 12:17 „Jézus ezt mondta nekik: «Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.» És igen elcsodálkoztak rajta.”
A nép vezetői újabb módot keresnek, hogy Jézust megvádolhassák. Két olyan csoportnak a képviselői szövetkeznek, akik amúgy konfliktusban voltak és egymást lenézték. A gonoszság erői sok esetben készek egymással együttműködni, amikor Isten tervét próbálják meghiúsítani.
Igehely: Mk 12:1–12 Kulcsige: Mk 12:9 „Mit tesz hát majd a szőlő ura? Eljön, és elpusztítja a munkásokat, azután másoknak adja a szőlőt.”
Jézus egy olyan példázattal folytatja válaszát, amelyben mindenki számára felismerhető módon rámutat arra, hogy Ő az Atya egyszülött Fia (Mk 12:6). A példázat felidézi a próféták által használt hasonlatot (Ézs 5:1–7; Jer 2:21; Jer 25:4) – Izráel Isten szőlőskertje.
Igehely: Mk 11:27–33 Kulcsige: Mk 11:33 „Ezért így feleltek Jézusnak: «Nem tudjuk.» Jézus pedig ezt mondta nekik: «Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.»”
Másnap a vallási vezetők számon kérik Jézust a rendbontás miatt. Ingerült kérdésükben alapvetően ez áll: „Kinek képzeled magad? Ki engedte meg, hogy ezt tegyed?” Hasonló kérdéssel mi is szembesülünk, néha csak egy csodálkozó tekintet formájában, máskor egészen élesen.
Igehely: Mk 11:20–26 Kulcsige: Mk 11:24 „Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amit imádságotokban kértek, megkapjátok, és megadatik nektek.”
A következő reggel Péter meglepődve tudatja Jézussal, hogy az ítélet, amelyet a fügefa felett kimondott, valóban beteljesült. Talán Péter azt feltételezi, hogy Jézus nem tudja, mi történt.
Igehely: Mk 11:15-19 Kulcsige: Mk 11:17 Azután így tanította őket: «Nincs-e megírva: „Az én házam imádság háza lesz minden nép számára”? Ti pedig rablók barlangjává tettétek.»
A bevonulás után Jézus bement a templomba, és mindent megnézett. Másnapra halasztja azt, amit tenni akar – talán pont azért, hogy mindazok, akik érintettek, szembesüljenek tisztító munkájával.
Igehely: Mk 11:12–14 Kulcsige: Mk 11:14 „Megszólalt, és ezt mondta a fának: Senki ne egyen rólad gyümölcsöt soha többé! A tanítványai is hallották ezt.”
A virágvasárnapot követő napokat Jézus Jeruzsálemben és környékén tölti, de estére a közeli Betániába vonult tanítványaival (Mt 21:17, 26:6; Mk 14:3; Jn 12:1), ahol mindig szeretettel fogadták. Másnap egy zöldellő fügefán csak levelet talál, gyümölcsöt nem – ezért ítéletet mond ki rá.
Igehely: ApCsel 2:1–4 Kulcsige: ApCsel 2:4a „Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni.”
A pünkösd a zsidó ünnepkörben a második zarándokünnep volt, az aratás ünnepe. Ekkor a mózesi előírás szerint minden férfinak meg kellett jelennie Jeruzsálemben, az Isten jelenlétében. A 12 éves Jézus és Elkána történetéből következtethetünk arra, hogy nemcsak a férfiak mentek ilyenkor Jeruzsálembe, hanem lehetőség szerint vitték a feleségüket és gyerekeiket is.