Igehely: Lk 9:37-45; Kulcsige: Lk 9:42 „Még feléje tartott a fiú, amikor leteperte az ördög és megrázta. Jézus azonban ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta az apjának.”
Tegnap reggel láttuk, hogy a hegy az a hely, ahol Istennel lehet találkozni, a völgy pedig az, ahol az emberek élnek. A hegy az, ahol jó lenni, a völgy az, ahol betegség van, démonok vannak, kudarcok vannak. Az Úr Jézus nem maradt fenn a megdicsőülés hegyén.
Igehely: Lk 9:28-36; Kulcsige: Lk 9:29 „Imádkozás közben arca elváltozott, és ruhája fehéren tündöklött.”
Az Úr Jézus követésének feltételeit láttuk az előző igeszakaszban. Itt Megváltónk megdicsőülését csodálhatjuk. A megdicsőülés hegyén mennyei szózat által kijelentést kapunk arról, hogy kicsoda Jézus Krisztus. Az Atya világossá tette, hogy Jézus a Megváltó, Őt hallgassuk.
Igehely: Lk 9:23-27; Kulcsige: Lk 9:26 „Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.”
Az itt bemutatott alapigazság keménynek tűnik. Az Úr Jézus Krisztus egyértelművé teszi a tanítványoknak és nekünk is, hogy mit vár el azoktól, akik az Ő követésére adják oda életüket.
Igehely: Lk 22:49-51; Kulcsige: Lk 22:51 „Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: Hagyjátok abba! És megérintve a fülét, meggyógyította őt.”
A tanítványok Jézus Krisztust emberi erővel akarták megvédeni. Meg is kérdezték: „odavágjunk?” De a választ nem várták meg, hanem odavágtak, pedig Jézus válasza az lett volna: „nem!” Az önfejűség, a vérmérséklet tragédiába torkollott: a főpap szolgája életre szóló sebesülést szerzett. Kitől?
Igehely: Mt 8:14-15; Kulcsige: Mt 8:15 „Megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, és felkelt, és szolgált neki.”
Nem egyszerű helyzet, ha beteg van a családban. Abban az időben ez még nagyobb terhet jelentett: súlyos betegek ápolásához a család csak saját magára számíthatott, nem volt intézményesített segítségnyújtás, és a legtöbbször az anyagiak is hiányoztak.
Igehely: Mk 7:31-37; Kulcsige: Mk 7:33 „Jézus félrevonta őt a sokaságtól, ujját a süket fülébe dugta, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét.”
Biztos sokan tudtak volna Jézusnak tanácsot adni, hogy mit tegyen ezzel a dadogó sükettel. És szerették volna, hogy ez a szemük előtt történjen meg. Jézus azonban félrevonta a beteget, és nem a kíváncsi tömeg előtt cselekedett.
Igehely: Jn 3:19–21; Kulcsige: Jn 3:21 „Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”
Nappal, amikor ragyog a fény körülöttünk, eszünkbe sem jut, hogy világítsunk, de ha beesteledik, lámpát gyújtunk, mert a sötétség nem a mi világunk. Az emberek nem önmagáért szeretik a sötétséget, hanem azért, amit eltakar (például ruhán egy folt). Vannak olyan állatok, melyek kimondottan a sötétséget szeretik, és menekülnek a világosság elől. Szemük visszafejlődik, többnyire teljesen vakok. Így van ez a sötétségben élő emberrel is, akinek szellemi látása nincs, eltompult, érzéketlen.