Igehely: Jn 11:53-57; Kulcsige: Jn 11:57 „A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.”
Mai igénk is rávilágít arra az igazságra, hogy Isten Fia a földi munkássága idején mindig a mennyei Atyával való teljes összhangban cselekedett. Kész volt küldetését vállalni, és az életét feláldozni bűneinkért, de könnyelműen nem akarta azt odadobni ellenségei kedvéért.
Igehely: Jn 11:45-52; Kulcsige: Jn 11:50 „Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.”
Kajafás főpapról többször is olvashatunk az evangéliumokban. Az ő főpapsága idején kezdte meg tevékenységét Bemerítő János. János evangélista szerint ő sürgette Megváltónk elfogatását és megölését. Ő volt a vezetője annak a bíróságnak is, amely Jézust halálra ítélte.
Igehely: Jn 11:28-44; Kulcsige: Jn 11:35 „Jézus könnyekre fakadt.”
A Lázár halálos megbetegedéséről, haláláról és feltámasztásáról szóló evangéliumi történetben megfigyelhetjük a különböző személyek megnyilvánulásait.
Igehely: Jn 11:1-27; Kulcsige: Jn 11:4 „Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.”
A betegséget legegyszerűbben úgy határozhatjuk meg, mint az egészség ellentétét, vagy annak hiányát. Amikor a testi, lelki, szellemi egyensúly felborul az ember életében, az nagyban megakadályozza a beteget, hogy mindennapi életét tevékeny és eredményes módon megélje.
Igehely: Jn 10:22-42; Kulcsige: Jn 10:24 „Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!”
Senki sem szeret bizonytalanságban élni. Ilyen szempontból érthető is, ha a Jézus korabeli zsidók sem akartak bizonytalanok lenni Krisztus személyét illetően.
Igehely: Jn 10:16-21; Kulcsige: Jn 10:17 „Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy azután újra visszavegyem.”
Tegnapi elmélkedésünkben úgy szemlélhettük Jézus Krisztust, mint aki a juhok ajtaja. Ma tekintsünk rá úgy, mint aki a jó pásztor. Olyan pásztor, aki törődik a juhokkal, gondja van rájuk, nevükön hívja az övéit, mert ismeri őket, és a juhok is ismerik Őt.
Igehely: Fil 3:1; 4:4 „Egyébként pedig, testvéreim, örüljetek az Úrban! Hogy ugyanazt írjam nektek, az engem nem fáraszt, titeket viszont megerősít. Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!”
Pál apostol a börtönből írja levelét, elhagyatottan, nehéz körülmények között. Természetes lenne, ha azt kérné a testvérektől: imádkozzanak, hogy kiszabaduljon onnan, mert akkor akadálytalanul végezhetné tovább Isten szolgálatát. De nem ezt teszi, hanem örömre hívja a testvéreket. Egészen biztos, hogy nem olyasmiről beszél, ami benne nincs meg. Áldásokkal teli életben könnyű bizonyságot tenni az Úr jóságáról és öröméről. De a nehéz körülmények közötti öröm teszi igazán hitelessé a keresztyén életet.