Igehely: Jn 20:24-31; Kulcsige: Jn 20:31 „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.”
A baptista hitvallás első pontjából kiderül, hogy a Szentírásból „megismerhetjük Istent, az örök élethez vezető utat, és azokat az elveket, amelyek alapján Isten meg fogja ítélni az emberiséget.” János evangéliuma elejétől a végéig ezt az üzenetet fejti ki.
Igehely: Jn 1:1-18; Kulcsige: Jn 1:1-2 „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Ő kezdetben Istennél volt.”
Az Ige (görögül Logosz) szószerinti fordításban szót, beszédet jelent.
Igehely: 1Kor 9:24-27; Kulcsige: 1Kor 9:25 „Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant.”
Ha elfogadtad Jézust, és tagja lettél a gyülekezetnek, az csak a kezdet, még nem a célba érkezés. A cél, amelyet Pál másoknak megmutatott, a maga számára is kötelező érvénnyel bírt. Nem lépett ki azok sorából, akik Jézusnál szabadulást keresnek. Úgy élt, mint a korinthusiak mintaképe.
Igehely: ApCsel 18:1-6; Kulcsige: ApCsel 18:6 „Amikor azonban ellene szegültek és szidalmazták, lerázta ruhájáról a port, és ezt mondta nekik: Véretek a ti fejetekre szálljon: Én tiszta vagyok! Mostantól fogva a pogányokhoz megyek.”
Miután kitört az ellenségeskedés, Pál kénytelen volt elhagyni a zsinagógát és a szomszédos házban folytatta munkáját. Távozásakor elmondhatta, hogy mindenki vérétől tiszta, hisz az üdvösség útját nem titkolta előlük. Nem mindenki mondhatja ezt el, amikor távozik valahonnan.
Igehely: ApCsel 15:36-16:5; Kulcsige: ApCsel 16:1-2 „gy jutott el Derbébe, majd Lisztrába is. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak és egy görög apának a fia, akiről jó bizonyságot tettek a lisztrai és ikóniumi testvérek.”
Engesztelhetetlennek tűnik Pál? Túl szigorú? Vagy csak következetes? Aki nem fáradozott vele, amikor tehette volna, nem vette fel a munka terhét, amikor szükség volt rá, most ne jöjjön vele a gyümölcsöket learatni. Előbb mutassa meg a változást, a hűséget kis és nagy dolgokban.
Igehely: 2Móz 17:8-16; Kulcsige: 2Móz 17:9 „Akkor ezt mondta Mózes Józsuénak: Válassz ki férfiakat közülünk, vonulj ki, és ütközz meg Amálékkal! Én pedig odaállok holnap a halom tetejére, és Isten botja a kezemben lesz.”
Ma sem mentes az életünk a harcoktól. Felmérhetetlenül sokat jelent, ha nem egyedül kell ezeket a csatákat megvívnunk, a nehéz helyzetekben megállnunk. Egy lelki vezető, elöljáró, tapasztaltabb barát jobban rálát a problémára, átlátja az adott helyzetet, és segít, tanácsol.
Igehely: Ef 5:1–14; Kulcsige: Ef 5:9 „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”
Elgondolkodtam rajta, mit is jelent Isten követőjének lenni? Gyermekeinket látva, akik akarva, akaratlanul is, de utánoznak minket, szülőket, valahogy így kellene nekünk is, hívőknek az Úr Jézust leutánozni. Úgy, hogy szeretjük embertársainkat (mert ő előbb szeretett minket), és közben tartózkodunk a gonosztól. Ha világosságban járunk (ő maga a Világosság), az ő fényében, akkor az ő követésének, utánzásának gyümölcsei láthatóvá kell, hogy legyenek az életünkben. Olyan krisztusi jellemvonások, mint jóság, igazság, egyenesség, amiről az Ige ír, jellemzik-e életünket? Kiviláglanak-e?