Igehely: Jón 3:1-10; Kulcsige: Jón 3:3 „Jónás elindult, és elment Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa volt Istennek: három nap kellett a bejárásához.”
Jónás csak azt mondta, amit Isten a szájába adott. Ma ezt nem érezzük evangélizációs igehirdetésnek. Jártunk Erdélyben, amikor minden utcasarkon Ceausescu-kép dísztelenkedett. Az istentiszteleteken az áramszolgáltatás bármikor megszűnhetett.
Igehely: Jón 2:1-11; Kulcsige: Jón 2:5 „Én már azt gondoltam, hogy eltaszítottál magadtól, és nem láthatom többé szent templomodat.”
Jónás bűnbánata magával hozta a felelősség vállalását is. De amíg ez nem történik meg, a „bűnbánat” kimerülhet a mentségek keresésében. Ez nem sokat ér. Az igazi bűnbánat nagy sebe a léleknek. A szív legrejtettebb zugait is felkavarja. A tisztulás érinti az egész embert.
Igehely: Jón 1:1-16; Kulcsige: Jón 1:2 „Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ellene, mert feljutott hozzám gonoszságának híre!”
Isten Igéjéből parancsokat kapunk: „Szeressétek ellenségeiteket”, „Alázzátok meg magatokat”, „Béküljetek meg az úton” stb. A tettünk is igehirdetés!
Igehely: 1Kor 12:21-27; Kulcsige: 1Kor 12:24a „A becseseknek azonban nincs erre szükségük.”
Ha tisztelem az Alkotót, akkor tisztelem az alkotását is. Alkotásai közül kiemelkedik az emberi test, amely szép harmóniában működik. Nincs meghasonlás, lázadás a különböző testrészek között. Így kell működnie az emberi közösségeknek is – különösen a gyülekezeteknek.
Igehely: Ézs 64:3-11; Kulcsige: Ézs 64:7 „Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotásai vagyunk mindannyian.”
Ahogyan tegnap is megállapítottuk, a Teremtőhöz való helyes viszonyulás az életünk alapja. A tegnapi elmélkedésben egy „megroggyant” alapon élő, és arra építkező népet láttunk. Életük zátonyra futott, mert nem volt alázat bennük. Isten ítélettel látogatta meg őket.
Igehely: Ézs 29:13-21; Kulcsige: Ézs 29:16 „Micsoda fonákság! Egyenrangú talán az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem ért a dolgához?!”
A Teremtőhöz való helyes viszonyulás az életünk alapja. Ézsaiás oly korban élt, amikor a választott nép nem akarta, és egy idő után már nem is tudta érteni Istenének üzeneteit. Közeledik Isten ítélete, és jön a prófétai feddés: Nem mondhatja a fazék a Fazekasnak, hogy nem ért a dolgához!
Igehely: 1Kor 4:1–5 Kulcsige: 1Kor 4:1–2 „Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.”
A hűség isteni jellemvonás, amit mi, halandó emberek, nehezen tudunk felfogni, és behatárolni nagyságában, hosszúságában, mélységében, időben stb.: „Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az Úr az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át is, azok iránt, akik szeretik őt és megtartják parancsolatait” (5Móz 7:9). A mi hűséges Istenünknek egyik legfőbb elvárása, hogy szolgái hűségesek legyenek.