Mindennapi áhítatok

2022. június 20., hétfő

Igehely: 1Móz 1:26-31; Kulcsige: 1Móz 1:27 „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.”

A bölcs és örök Isten elhatározta, hogy megteremti az embert, és Ő szerezte a házasságot. Elrendelte a férfi és nő közötti házasságkötést, de még azt is, hogy hogyan kell élniük e földön. Mindent az Úrtól kaptunk, emiatt az Ő tetszésére, dicsőségére kell élnünk a házasságban is.

2022. június 19., vasárnap

Igehely: 1Kor 16:10-18; Kulcsige: 1Kor 16:13 „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!”

Csodálatos meglátni azt, hogy Isten maga határozza meg, hogy milyen legyen szolgái magatartása, jelleme. Először is kulcsfontosságú annak a megértése, hogy Pál apostol állhatatosságról beszél a hittel és szilárdsággal kapcsolatosan. Az Isten embere mozdíthatatlan kell, hogy legyen a hitben.

2022. június 18., szombat

Igehely: Jn 14:25-31; Kulcsige: Jn 14:26 „Én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké.”

Amíg az Úr a tanítványaival volt, sok mindenre tanította őket. Eljött az idő, amikor ezt már nem tehette tovább, mert nem tudták volna befogadni. A Mester ígéretet tett, hogy másik Vigasztalót küld, aki majd mindenre megtanítja őket. A Szentlelket az Atya küldte Jézus nevében.

2022. június 17., péntek

Igehely: Ez 37:1-14; Kulcsige: Ez 37:5 „Így szól az én Uram, az Úr ezekhez a csontokhoz: Én lelket adok belétek, és életre keltek.”

Ezékiel látomása ebben a részben a nagy látomások sorába tartozik. A próféta látomásban megnézheti Izráel jövőbeli nemzeti és szellemi helyreállítását. A látomás éles határként jelzi a fordulatot az ítélethirdetéstől Izráel új reménysége felé.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Jn 3:19–21; Kulcsige: Jn 3:21 „Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”

Nappal, amikor ragyog a fény körülöttünk, eszünkbe sem jut, hogy világítsunk, de ha beesteledik, lámpát gyújtunk, mert a sötétség nem a mi világunk. Az emberek nem önmagáért szeretik a sötétséget, hanem azért, amit eltakar (például ruhán egy folt). Vannak olyan állatok, melyek kimondottan a sötétséget szeretik, és menekülnek a világosság elől. Szemük visszafejlődik, többnyire teljesen vakok. Így van ez a sötétségben élő emberrel is, akinek szellemi látása nincs, eltompult, érzéketlen.