Mindennapi áhítatok

2023. szeptember 29., péntek

Igehely: Jel 21:9-21; Kulcsige: Jel 21:9 „És jött egy a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, telve a hét utolsó csapással, és így szólt hozzám: Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.”

Az újjáteremtett világból először a mennyből alászálló új Jeruzsálemről kapunk részletes leírást. Egyszerűen lélegzetelállító csak olvasni is. Milyen lehetett azt látni?

2023. szeptember 27., szerda

Igehely: Zsid 12:25-29; Kulcsige: Zsid 12:27 „A „még egyszer” pedig azok megváltozását jelenti, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek.”

A fejlett nyugati társadalom egy kényelmes világot teremtett, amihez egyre inkább hozzászokunk. Ennek egyik következménye (vagy éppen tudatos alakítása?) a jóságos Isten képe, aki mindenkit szeret és elfogad. Az ige itt másfajta képet mutat Istenről: a mi Istenünk megemésztő tűz.

2023. szeptember 26., kedd

Igehely: Jel 20:7-10; Kulcsige: Jel 20:7 „Amikor pedig eltelik az ezer esztendő, a Sátán elbocsáttatik börtönéből.”

Az Ezékiel 38. és 39. részei alapján Góg egy fejedelem, Magóg országának ura. Már abban a próféciában is egy Izráel elleni szövetség vezére. Amiről viszont itt olvasunk, az egy világméretű szövetség az ezeréves időszak végén.

2023. szeptember 25., hétfő

Igehely: Mik 4:1-8; Kulcsige: Mik 4:1 „Az utolsó napokban az Úr házának hegye szilárdan fog állni a többi hegy fölött, és kimagaslik majd a halmok közül. Özönlenek hozzá a népek.”

Nem, ez még nem a mennyország, de ez áll legközelebb ahhoz, amit ember csak kívánhat a földön: lelki ébredés, társadalmi rend, béke, jólét. Kell ennél több?

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: ApCsel 14:8–20 Kulcsige: ApCsel 14:11 „Amikor a sokaság látta, amit Pál tett, likaóniai nyelven így kiáltottak: Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!”

Pált és Barnabást egyik nap istenítették, másnap pedig megkövezték. Döbbenetes, hogy ilyen rövid időn belül ilyen végletekre képes az ember! Míg a csoda elég volt arra, hogy Pált és Barnabást Zeusznak és Hermésznek higgyék, arra már nem volt elég, hogy az általuk hirdetett üzenetet befogadják. Látták a csodát, és úgy reagáltak, ahogy a hitük szerint természetes volt: a sánta gyógyulása csakis az istenük tette lehet. Hiába a csoda, ha az ember a saját elvárásán vagy meggyőződésén kívül nem hajlandó mást elfogadni.