Igehely: Dán 5:1-12; Kulcsige: Dán 5:5 „Egyszerre csak egy emberi kéz ujjai tűntek fel, és írni kezdtek a királyi palota festett falára, a lámpatartóval szemben; a király pedig nézte a kezet, ahogyan írt.”
Nebukadneccar halála után Bélsaccar lett a király, aki nem tisztelte Istent. Nagy lakomát rendezett. Előhozatta a jeruzsálemi templomból elrabolt, Istennek szentelt edényeket, hogy abból bort igyanak, és imádták a babiloni isteneket.
Igehely: Dán 4:25-34; Kulcsige: Dán 4:32 „A föld minden lakóját semminek tekinti, tetszése szerint bánik az ég seregével és a föld lakóival. Senki sem foghatja le a kezét, és senki sem mondhatja neki: Mit csinálsz?”
Nebukadneccar Istent semmibe vevő ember, mindent magának tulajdonít. Csakúgy, mint a ma embere. De ha valami nem sikerül, akkor Istent hibáztatja. Talán a hívő emberek is?
Igehely: Dán 4:16-24; Kulcsige: Dán 4:21 „Annak ez a magyarázata, ó, király: Utolér téged a Felséges ítélete, uram, királyom!”
Amit az ember nem érthet önmagától, azt a Szentlélek kijelenti. Ezt tette az Úr Dániellel is. Ma az emberek kigúnyolják, mellőzik a Bibliát, mert nem hisznek. Van, aki azt gondolja, hogy ő rendben van Istennel, de életében nem történt meg sohasem az újjászületés (Jn 3:3).
Igehely: Dán 3:31-4:15; Kulcsige: Dán 4:6 „Baltazár, te nagy mágus! Tudom, hogy szent, isteni lélek van benned, és nincs olyan titok, amit ne tudnál megfejteni. Magyarázd meg azt a látomást, amelyet álmomban láttam!”
Isten jelek és csodák által bizonyítja tetteit. Jézus is sokszor tett jeleket és csodákat, hogy meggyőzze a hitetleneket és bátorítsa tanítványait. Ezek Isten dicsőségét szolgálták.
Igehely: Dán 3:16-30; Kulcsige: Dán 3:25 „Ő azonban így szólt: Én mégis négy férfit látok szabadon járni a tűzben, és nincs rajtuk semmi sérülés. A negyedik pedig olyannak látszik, mint valami isten.”
Nabukadneccar figyelmezteti a három zsidó fiatalt, hogy senki sem tudja megvédeni őket a király haragjától. Hananjá, Mísáél és Azarjá nem értenek vele egyet: Isten bármire képes, még a tüzes kemencébe kerüléstől is meg tudja őket menteni.
Igehely: Dán 3:1-15; Kulcsige: Dán 3:12 „Vannak itt zsidó férfiak, Sadrak, Mésak és Abéd-Negó, akiket Babilon városának az élére állítottál; ezek a férfiak semmibe sem vesznek téged, ó, király, nem tisztelik isteneidet, és nem hódolnak az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál.”
Az előző részben is egy szoborról olvastunk. Annak a szobornak csúfos vége lett, elpusztította egy kő. Az az alkotás csak egy álomban szerepelt, Nabukadneccar viszont egy valósat készíttetett. Ezúttal már nem csak a fej volt aranyból, hanem a szobor minden része.
Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”
A szeretet és a szelídség nem zárja ki az ostor, a bot – vagyis a kemény, érzelmekkel fűtött dorgálás – alkalmazását. Sőt! Vannak helyzetek, amikor ezekhez kell folyamodni, szó szerinti értelemben is. Ha ezeket az eszközöket „a szeretet karjával mozgatják” (C.H. Spurgeon), abból nem keletkezhet kár. Csak az az ember tud helyesen bánni ezekkel az eszközökkel, aki előbb önmagát fenyíti és fegyelmezi meg, aki folyamatos ostorozás alatt áll. Nekünk is mindig kezünk ügyében van a „bot”. Tudjuk-e rendeltetésszerűen használni?