Igehely: ApCsel 17:26-30; Kulcsige: ApCsel 17:27 „Hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs messzire egyikünktől sem.”
Hogyan lehetünk boldogok? – ez a kérdés foglalkoztatja az emberek nagy részét. A boldogságért küzdenek a legtöbbet. A korabeli görögök is ezt keresték.
Igehely: Zsolt 8:1-9; Kulcsige: Zsolt 8:5 „Micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?”
Hol a helyünk? – talán ez az a kérdés, amivel az ember már születése után találkozik. Az egyén a családban, az iskolában, a társadalomban folyton szembesül ezzel a kihívással.
Igehely: 1Móz 2:7-25; Kulcsige: 1Móz 2:7 „Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény.”
Kik vagyunk? Honnan jöttünk? Hová tartunk? Mi a célunk ezen a világon? Ezekhez hasonló kérdések minden embert foglalkoztatnak. A felmérések alapján élete során legalább egyszer mindenki szembesül ezekkel.
Igehely: Mt 6:5-15; Kulcsige: Mt 6:6 „Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged.”
A hívők imádkoznak, ez nem is kérdés. A kegyes zsidókat jellemezte az imádkozás. Meghatározott időben megálltak a munkával, bármit is tettek és imádkoztak, egyesek diszkréten, mások kérkedően. Jézus nem a nyilvános imát akarta elítélni (lásd: Mt 14:19), hanem a bűnös belső motivációt.
Igehely: ApCsel 19:1-8; Kulcsige: ApCsel 19:5 „Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére.”
Efézusban Pál apostol 12 olyan férfira talált, akik istenfélőek voltak. Készek voltak a Keresztelő János keresztségét elfogadni. A János keresztsége a megtérés keresztségéről szólt, azonban nem volt több, mint felkészítés a Messiás érkezésére (4. v.).
Igehely: Jn 4:4-24; Kulcsige: Jn 4:23-24 „De eljön az óra, és az most van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.”
Feltehetően ez a samáriai asszony a társadalom által megvetett volt. Nem könnyű szívvel tarthatott Jákób kútja fele a legnagyobb hőségben (a zsidó időszámítás szerint dél körüli időben). Akármire is gondolt ez az asszony, arra valószínűleg nem, hogy a „megoldással” fog találkozni.
Igehely: Mt 21:33–45; Kulcsige: Mt 21:38 „De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség.”
Az Úr Jézust sokféleképpen el lehet utasítani. Amint tegnap a két testvér példázatában láttuk, el lehet hárítani a hívását szép szavakkal, amelyek illedelmes és engedelmes szavaknak tűnnek, és el lehet utasítani durván, engedetlenül. A vége mindegyiknek büntetés, akárcsak a hanyag közömbösségnek. A szőlőmunkások a legdurvábban viszonyulnak a szőlősgazdához, ami tükrözi a farizeusok és a főpapok gyilkos ellenállását. Meg is értették, hogy Jézus róluk beszél, mivel ők voltak akkor a lelki munkások az Úr szőlőjében.