Igehely: Ezsd 2:68-70; Kulcsige: Ezsd 2:68 „Amikor megérkeztek Jeruzsálembe az Úr házához, egyes családfők önkéntes adományokat ajánlottak föl az Isten háza javára, hogy felépítsék azt a régi helyén.”
Miután megérkeztek Jeruzsálembe, talán az első dolguk az volt, hogy megnézzék azt a helyet, ahol egykor Isten temploma állt. Érdekes, de az ige azt írja, hogy megérkeztek az Úr házához. Vagyis ők nem egy lerombolt épületet láttak, hanem az Úr templomát.
Igehely: Ezsd 2:36-67; Kulcsige: Ezsd 2:62 „Ezek keresték bejegyzésüket a származási jegyzékben, de nem találták, ezért meg kellett válniuk a papi szolgálattól.”
Miközben az elinduló népet számolták, és a feljegyzéseket készítették, eljutottak azokhoz az emberekhez, akik hetven évvel azelőtt különleges szerepet töltöttek be az istentiszteletek során. Ők voltak a papok, a léviták, az énekesek és a templomi szolgák.
Igehely: Ezsd 2:1-35; Kulcsige: Ezsd 2:1 „A Júda tartományából valók közül ezek tértek haza a száműzetésből – Nebukadneccar, Babilónia királya vitte őket fogságba, de visszatérhettek Jeruzsálembe és Júdába, ki-ki a maga városába.”
Egy neveket tartalmazó feljegyzést olvastunk, melyet akkor állítottak össze, amikor a nép egy része visszaindult Jeruzsálembe. Ezek az emberek számontartották a származásukat, nem felejtették el, hogy honnan valók.
Igehely: Ezsd 1:5-11; Kulcsige: Ezsd 1:6 „Szomszédaik mind segítették őket ezüsttárgyakkal, arannyal, különféle javakkal, állatokkal és kincsekkel, az önkéntes adományaikon kívül.”
Elindultak Júda és Benjámin családfői, a papok és a léviták. Ők azok, akik hallgattak Isten felhívására, hogy adják fel addigi életüket, és vállalják a hosszú utat haza. Mindezt nem a saját hasznukért tették, hanem azért, hogy felépítsék azt a házat, ahol Isten lakott, a templomot.
Igehely: 2Krón 36:11-23; Kulcsige: 2Krón 36:23 „Ezt mondja Círus perzsa király: A föld minden országát nekem adta az Úr, a menny Istene. Ő bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Júdában levő Jeruzsálemben. Aki csak az ő népéhez tartozik közületek, legyen azzal Istene, az Úr, és menjen el!”
Különleges az a szemszög, amin keresztül a Krónikák könyve bemutatja az eseményeket. Két uralkodó hetvenéves különbséggel tesz valamit. Egyik a büntetés eszköze, a másikon keresztül jön a helyreállítás.
Igehely: Jer 25:1-38; Kulcsige: Jer 25:12 „De ha majd letelik a hetven év, megbüntetem Babilónia királyát és népét – így szól az Úr – meg a káldeusok országát bűnei miatt, és pusztasággá teszem örökre.”
Tegnap megvizsgáltuk, hogy Isten hogyan teljesítette be a szavát, amit Jeremiás által közölt. Ma épp azt a próféciát olvastuk el, amit Jójákim idejében üzent Isten. Ő az a király, akit Nabukodonozor bilincsbe verve vitt el Babilóniába, majd nemsokára a népet is elhurcolta.
Igehely: Róm 2:25–29; Kulcsige: Róm 2:29 „Hanem az a zsidó, aki belsőleg az, és az a körülmetélkedés, amely a szívben van, Lélek szerint és nem betű szerint. Az ilyen dicsérete nem emberektől van, hanem Istentől.”
A körülmetélkedés valóban használ, ha valaki megtartja a törvényt. De ha törvényszegővé lesz, akkor a körülmetéltsége körülmetéletlenséggé lesz. Viszont a fordítottja is igaz: ha a körülmetéletlenségben élő ember igyekszik megtartani Isten tanításait, törvényeit, akkor elnyeri Isten szeretetét, kegyelmét. Nem az számít, ha valaki körül van-e metélve vagy nem, hanem az, hogy követi-e Isten parancsolatait. Az, aki követi a törvényt a Szentlélek ereje által, illetve megtelik Szentlélekkel, az a szív körülmetélését jelenti és az újjászületett embert.