Igehely: Tit 3:3-8; Kulcsige: Tit 3:4 „De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete.”
Kedd reggel van, új nap. Meríts erőt a nap kezdetén Isten biztató igéjéből! Gondolj Isten irántad való mérhetetlen jóságára és irgalmára! Jézus Krisztus kereszthalála által megszabadított a bűn rabságából. Örök életet adott neked.
Igehely: Zsolt 62:6-9; Kulcsige: Zsolt 62:6 „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.”
Dávid sok megpróbáltatással szembesült, és ez okot adhatott arra, hogy lelke megteljen félelemmel, aggodalommal, reménytelenséggel. Megtapasztalta a megvetést, üldöztetést, árulást, a gyász keserű fájdalmát. Mindezeken az Istenbe vetett erős hite átsegítette.
Igehely: Mk 6:30-35; Kulcsige: Mk 6:31 „Ő pedig így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé! Mert olyan sokan mentek hozzá, hogy még enni sem volt idejük.”
Az Úr Jézus elcsendesedésre hívja a lelki munkából visszatérő tanítványait. Isten Fia, aki ott volt a világ és az ember teremtésénél, jól tudja, hogy mikor, mire van szükségünk. Aki dolgozik, az nemcsak megérdemli a pihenést, de szüksége is van rá.
Igehely: Gal 4:8-11; Kulcsige: Gal 4:9 „Most azonban, miután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket, hogyan lehetséges az, hogy ismét visszatértek az erőtlen és szegény elemekhez, akiknek ismét szolgálni akartok?”
Hogyan történhet meg az, hogy egy hívő, aki az Istent megismerte, visszatér abba a régi állapotába, amelyből Isten szeretete kihozta őt? Nem volt őszinte a megtérése? Nem állta ki a próbát?
Igehely: Fil 4:4-7; Kulcsige: Fil 4:7 „És Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.”
Feltehetjük a kérdést, hogy hogyan lehet megvalósítani a mai békétlen, rohanó világban azt, hogy békességünk legyen? Mielőtt ezt megválaszolnánk, tudnunk kell, hogy az Isten békessége olyan, mint a Kárpátok hegyvonulata, amely hatalmas, erős, mozdíthatatlan.
Igehely: Mt 6:31-34; Kulcsige: Mt 6:33 „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.”
Ismerjük az Igét: „Semmi felől ne aggódjatok”, mert az aggodalmaskodásunkkal megszomorítjuk Mennyei Atyánkat. Mi az övéi vagyunk, és Ő gondoskodik rólunk, ahogy a verébről is, vagy a mező füvéről.
Igehely: 2Krón 34:1-17 Kulcsige: 2Krón 34:3 „Uralkodása nyolcadik évében, már ifjúkorában elkezdte keresni ősatyjának, Dávidnak az Istenét. Tizenkettedik évében kezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet az áldozóhalmoktól, az Aséra-szobroktól, a faragott és öntött bálványoktól.”
Mekkora ajándék, ha egy ifjú nem csak az életet fedezi fel, hanem abban Isten kegyelmét és vezetését is. Az ifjúság egyik legpozitívabb jellemzője az elszántság. Amíg az idősebbek könnyebben belenyugszanak a változhatatlanba, megszokják a visszás állapotokat az egyházban, társadalomban egyaránt, addig az ifjúságnak van érzéke arra, hogy ne legyen olcsó megalkuvó, állhatatosan kitartson egy nemes cél érdekében.