Igehely: Lk 12:22-34; Kulcsige: Lk 12:32 „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!”
„Ezért mondom nektek: ne aggódjatok.” – így szólt a Mester a tanítványaihoz, miután nehezen elviselhető dolgok bekövetkeztéről beszélt. Gyakran találjuk magunkat aggodalomban: Mit hoz a holnap, lesz-e munkánk, és elég-e a nyugdíj a számlákra? Hogy lesz majd, ha nem lehet adni-venni?
Igehely: Zsolt 86:1-17; Kulcsige: Zsolt 86:9 „Eljön minden nép, amelyet alkottál, leborulnak előtted, Uram, és tiszteletet adnak nevednek.”
Az előbbi napokon Isten Szentlelkének a gyülekezetben gyakorolt megnyilvánulásait szemlélhettük. Mindannyian szeretnénk ahhoz hasonlóan tapasztalni Isten közreműködését ma is.
Igehely: ApCsel 5:33-42; Kulcsige: ApCsel 5:38b-39 „Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül; ha pedig Istentől való, akkor úgysem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhetne, hogy Isten ellen harcoltok.”
Az apostoloknak a Jézusról szóló beszéde mellett a Szent Szellem bizonyságtevése olyan erősnek bizonyult, hogy Izráelnek a názáreti ellenes legfőbb tanítói is elbuktak. A helyzet megoldását csak az apostolok megsemmisítésében látták.
Igehely: ApCsel 5:17-32; Kulcsige: ApCsel 4:20-21a „Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk. Azok pedig, miután megfenyegették, elbocsátották őket, mivel semmi lehetőséget nem találtak arra, hogy megbüntessék őket.”
Az apostolok méltatlankodás nélkül elfogadják a hatósági döntést, a bebörtönzést. Engedelmességük származéka az újabb isteni beavatkozás egy angyal megjelenésével. Így valósul meg a „győzelemről győzelemre” jutás, a meggyőző kijelentés, hogy a Krisztus parancsa felülírja az emberi rendelkezést.
Igehely: ApCsel 2:42-47; Kulcsige: ApCsel 2:42 „Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.”
Az első gyülekezet tevékenységének leírását találjuk itt. A különböző társadalmi helyzetekből jött emberek saját lelkükben tapasztalták Isten Szellemének munkáját. A közösségi élet Isten jelenlétében történik. Az imádatban ott van az Imádott. A kenyér megtörésében jelen van a Megtöretett.
Igehely: ApCsel 2:37-41; Kulcsige: ApCsel 2:41 „Akik pedig hallgattak a szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.”
Az emberiség problémája a bűn, az Isten parancsainak megszegése, de mivel az ember nem képes megtartani a parancsolatokat, ezért az Úr Jézus keresztáldozata mentesíti az Isten ítélete alól mindazokat, akik elfogadják ezt a kegyelmet.
Igehely: Mt 5:10–12; Kulcsige: Mt 5:10 „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.”
Nincs olyan ember, aki ne szeretne boldog lenni. Jézus látja az őt követő sokaság szívének vágyát, reménységét, boldogság utáni éhezését, s ott a hegyen elmondja, kik is a boldogok. Talán megdöbbenéssel és értetlenséggel fogadják ezt a különleges értelmezését a boldogságnak. Ez egészen más, mint amit az emberek boldogságnak tudnak, vallanak. Az emberi tervek, vágyak elérése okozta boldogság ideig-óráig tart. A legjobb esetben e földi lét végéig. Az Úr Jézus minden egyes boldogmondása az örökkévalóság felé mutat. Ott teljesedik ki, és örökké tartó lesz. A 10. és 11.