d.e. Ok az örömre – ApCsel 5:27-42; Kulcsige: ApCsel 5:41
Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért. (ApCsel 5:41)
Mindannyiunkat csodálattal töltenek el ezek az igeversek. Az Úr Jézus barátai, akik immár beteltek Lélekkel, annak ellenére, hogy szorongattatásban volt részük, mégis hűségesek, bátrak, sőt boldogok voltak. Kihallgatták, megfenyegették, megverték őket. Most először szenvedtek ily módon a Názáreti Jézus nevéért. Milyen óriási szeretet fűtötte őket a nemrég feltámadott és mennybement Uruk iránt! Örömük forrását az ige így pontosítja: ,,méltóknak bizonyultak, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért”.
Ez hiányzik a mi térségünkbeli keresztyénekből, belőlünk. Mi akkor örülünk többnyire, ha az Úr miatt dicséret, tisztesség ér bennünket. A szenvedés hiánya miatt lettünk lagymatagok, puhányok, közömbösek. Nem tudjuk, milyen időszak következik, de készüljünk fel a mi Urunk nevéért való szenvedésre!
Te szenvedtél-e már az Úr Jézus miatt? Ma, ha kigúnyol majd egy hitetlen ember, tudsz-e örülni a bántó, csúfolódó szavak hallatán? Kérj erőt az Úrtól ehhez! (BP)
d.u. Őrizd meg, ami rád van bízva! – 1Tim 6:20-21
Pál a levelének utolsó sorait felszólító módban írja az ifjú Timóteusnak. Valójában két feladatra kap felszólítást: őrizze meg és forduljon el. A mai keresztyének feladata is a tiszta evangélium és kijelentés megőrzése, valamint megosztása. Drága kincshez hasonlít, aminek felbecsülhetetlen az értéke, amelyet törékeny cserépedény-sáfárok hordoznak (2Kor 4:7). Pál azt írja magáról, hogy „a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium” bízatott rá (1Tim 1:11). Ez gazdaggá és boldoggá teszi az amúgy szegény szolgát, akinek semmije sincs. Óriási felelősséggel és kockázattal is jár ennek a megőrzése, hiszen az életét is kész kell, hogy legyen feláldozni. A második felszólítás arra vonatkozik, hogy forduljon el a hazug módon ismeretnek nevezett szentségtelen beszédektől. Minden, ami nem Krisztusközpontú, hanem hagyományokban, szokásokban, különböző filozófiákban gyökerezett, az üres és szentségtelen beszédnek bizonyult akkor is, és most is. Az Úr szolgájának ezeket fel kell ismernie, és határozottan el kell fordulnia tőlük. Imádkozzunk, hogy a tiszta evangélium hű sáfárai lehessünk! (KO)
