d.e. Követhető apák – 1Kor 11:1-16; Kulcsige: 1Kor 11:1
Legyetek a követőim, amint én is követője vagyok Krisztusnak. (1Kor 11:1)
Akik helyükre kerülnek, áldássá lesznek. Urunk követőit nem csak egybeterelte, hanem őrhelyüket is elrendelte. Az apák legyenek követhető példák.
Ha egy gyermek szeretné Krisztust megismerni, legyen elég számára édesapját/szüleit megfigyelni. Nagyon nehéz annak a gyereknek a sorsa, akinek a szülei nem követhető példák.
Ahol rend van, ott az őrhelyek nem üresek, és nem cserélődnek. Feladatunkat nem áthárítani, hanem erőt kérve, elvégezni kell. Az édesapáknak Krisztusig kell ellátni, és követésében nekik kell elöl járni. A követhető apa kész családjával egyeztetni, és képes a döntést meghozni. Krisztus iránti engedelmessége nyilvánvaló és megdönthetetlen; a rábízottak sem választhatnak más utat. Elöljárásával a család terheit felvállalja, és a rábízottakat biztonságban tartja. Így fog családjával együtt munkálkodva győztes csatákat elkönyvelni, Krisztusnak pedig dicsőséget teremni.
Ha szeretteink minket követnek, Krisztushoz érnek?
Őrhelyünk betöltésén fáradozunk, vagy feladatunk áthárításán spekulálunk? (BV)
d.u. Öröm – 2Krón 30:21-27
„Adjatok kezet az Úrnak, és jöjjetek el szentélyébe.” (2Krón 30:8). A szövetség Istene kinyújtotta békejobbját, hogy hűtlen népével újra kezet fogjon. De a szentély Ura engem is meghív, hogy legyek házának vendége. Velem is kezet akar fogni! Velem, aki olyan sokáig elhittem az ördögi hazugságot, hogy élvezhetem az életet, ha elengedem a kezét. De ő újra itt van, újra megszólít: „Gyere, fogjunk kezet, béküljünk ki, örülj és ünnepelj velem!” Ő úgy tervezte az ember életét, hogy az nélküle élvezhetetlen. Dávid király felismerte ezt: „rajtad kívül nincs, ami jó nekem…, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.” (Zsolt 16). Nemcsak rövidtávon tölti be örömmel életünket Isten jelenléte, arra is jogunk van, hogy lakhassunk az ő házában, maradjunk jelenlétében (Zsolt 23:6). Ez pedig azt jelenti, hogy a szentély Ura, a házigazda gondoskodik vendégei ellátásáról.
Ne számíts Isten áldására, védelmére, gyógyítására, szabadításra, amíg nem „adtál kezet neki”, de mihelyst kibékültél vele, indulj, örömre éhes lélek, és lakj jól a kegyelem asztaláról, amit Mennyei Atyád terített meg számodra gazdagon Krisztusban! (NKD)
