d.e. Áldás a munkán – Zsolt 128:1-6; Kulcsige: Zsolt 128:1-2
Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár. Kezed munkája után élsz, boldog vagy, és jól megy sorod. (Zsolt 128:1-2)
Amit a 73-ik zsoltárban találunk megírva: „Mert irigykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét” (3. v. Károli), annak az ellenkezőjéről beszél a Grádicsok éneke.
Ott Aszáf panaszkodva mondja el, hogy ő hiába él becsületesen, mint egy igazán istenfélő ember, mégis a zsiványoknak fut a csikó. Az Úr jelenlétében ez az ügy is letisztázódott benne. Isten azt mondta kezdetben az embernek, hogy keze fáradságos munkájával fogja megszerezni a mindennapi kenyeret. De íme, igénk boldognak mondja azt, aki kitartóan, hűségesen végzi feladatát, amiért jogosan várja bérét. Miután a munkás megkapta azt, ami jár neki, okvetlenül szüksége van Isten áldására. Éppen ezért, ebben az esetben a világ irigységgel tekint Isten emberére, mondván: „De jól megy neki, de vajon miből?” Sopánkodva, rosszindulatúan spekulálnak, mert kiveszik Istent a számításból. Ebben az esetben is érvényes a szent Ige, amely az első zsoltárban írva van: Boldog ember az, akinek az Úr törvényében van gyönyörűsége, és minden munkájában jó szerencsés lesz.
Melyik munkát áldja meg Isten? Lásd: Ef 4:28 és Lk 12:16-21. Nagyon is ajánlatos ezeket a helyzeteket mérlegelni. Akik felettébb munkapártiak, azok lényegében saját pártjukon állnak. Ez alatt azt értem, hogy a munka rabságában vannak, de csak azért, hogy felsőfokú anyagi célokat érjenek el. A napi munka alatt kihajtják magukat az emberek úgy, hogy a lelki építésre nem marad se idő, se erő. A Szentlélek ajándékai közé tartozik a mértékletesség is. Nincs az a pénz, amiért érdemes lenne átugrani a ló másik oldalára! A hangya példának van adva elénk szorgalmáért, de egyik kis rovar se hanyagolta még el azt, amit Isten rá bízott. Te tudod mit bízott rád az Úr? Kérlek, hogy készíts egy listát ezekről! (DZ)
Imaáhítat: Imádkozzunk a lelkipásztorokért, hogy az Úrhoz és elhívásukhoz hűségesek legyenek! – Mal 2:4-7
Bibliaóra: Kész vagy hűségesen élni mindhalálig? – ApCsel 27:18-25; 28:16-31 (Aranymondás: Jel 12:11)
d.u. Személyválogatás nélküli istentisztelet – Jak 2:1-13
Nem az számít, hogy jön be valaki az istentiszteletre, hanem az, hogy hogyan megy ki. Vagy: arról nem tehetünk, hogy ki hogy jön el, de arról igen, hogy megy haza. Jakab arra figyelmeztet, hogy még az istentiszteletben is vétkezhetünk, ha nem megfelelő a hozzáállásunk. Vagy magamat tartom túl sokra, vagy mások társaságát tartom rangon alulinak. Nagyon óvott attól, hogy társadalmi rétegződés alapján jöjjenek létre gyülekezetek, mert ez nem illik a „dicsőséges Urunkba vetett hithez” (1. v.). A gyülekezet nem egy exkluzív klub, ahova csak igazolvánnyal lehet bejutni; hanem az a menyegzői násznép, amely a király fiának menyegzői ruháját öltötte magára. Hogyan vétkezhetünk az istentiszteleten?
Ha látszat alapján ítéljük meg az embereket. Amikor az aranygyűrű és fényes ruha alapján ítélünk meg valakit, vagy pedig, hogy milyen autóval érkezett és mennyit tett a perselybe szempont szerint ítélkezünk. Názáretben Jézus csak az ács fia volt, és a zsinagógában ugyancsak tiszteletlenül bántak vele. Pált megjelenése alapján nem sokan fogadnák tagnak a gyülekezetükbe. Amikor Philadelphiában jártam, meglátogattam a Christ Church templomot, ahová Benjamin Franklin államférfi, - az alkotmány és a függetlenségi nyilatkozat megfogalmazója - is járt istentiszteletre. Az idegenvezetőt megkérdeztem, hogy tudja-e melyik volt Benjamin helye? Meglepetésemre nem az első padsorra mutatott, hanem a 70-esre.
Ki üljön mellém? „Te ülj ide!” „Te pedig állj oda!” – szól az utasítás. A vendégek legtöbbször arra panaszkodnak, hogy a gyülekezetben meg vannak a baráti körök, és velük nem áll szóba senki. Vannak gyülekezetek, ahol szinte bérletük van a testvéreknek bizonyos helyekre, és felállítják azt, aki a helyükre mer ülni. Ha vendéget hívsz, ülj mellé, mert a legtöbben nem szeretik, ha idegeneknek nézik őket!
Kárt okozol magadnak és másoknak. „Na, milyen volt? Eldöntötted már, hogy megtérsz?” – kérdezte az újonnan jött igehallgatót az ajtónálló. Nem jött többet. Sok kárt okozott már az előítélet és a személyválogatás a gyülekezeti életben. Magadnak azzal ártasz a legtöbbet, ha olyan barátokkal veszed körül magad, akik csak jót mondanak rólad, és soha nem mondják meg a hibádat. Így meggátolod magad a lelki fejlődésben, barátaidat pedig képmutatásra neveled. Keress fel ma egy testvért, akivel eddig nem volt közeli kapcsolatod! (KB)
