Szeptember 10 – Szombat

d.e. A szabadító Istenben reménykedem – Mik 7:1-20

De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem: meg is fog hallgatni Istenem! (MIk 7:7)

Mikeás nagyon sötét korszakot mutat be itt.  Jézus hasonló időkre hívja fel a tanítványok figyelmét a Mt 10-ben. Pál, Timóteusnak írt levelében gonosz időkről beszél.
„De én…” – mondja Mikeás. Pál Timóteusnak azt mondja „de te”, s ez a „de” szócska nagyon fontos.

Ha az egész világ gonoszságban vesztegel is, ha az emberek egyre gonoszabbak lesznek, ha egyre korruptabb és sötétebb a környezetünk, még ha rokonaink, hozzátartozóink a sötétséget választják is, mi mások maradunk. Miért? Mert az Úr a mi világosságunk, mert Őt várjuk. „Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket ... Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, ...” (1Thessz 5:4,8).

Isten nem vesz ki bennünket ebből a világból, de megőriz bennünket, ha benne bízzunk. Ő azt akarja, hogy ebben az elvetemült világban fénykedjünk, Krisztust mutatva be az embereknek, az ige és az életünk által (Fil 2:15).

Van-e teljes bizonyosságod abban, hogy az Úr népéhez tartozol? Van-e különbség közted és a világ között? (Incze Zoltán)

 

d.u. Aki feddhetetlenül él, az segítséget kap – Péld 28:18-28

Mindannyian ígéretet tettünk megtérésünkkor, hogy hűek leszünk Urunkhoz, a megszentelődés útján fogunk járni, és amennyire rajtunk áll, fedhetetlenül fogunk élni életünk végéig.

El kell gondolkodjunk, hogy vajon mennyire tartottuk meg ezt az ígéretünket. Nem kezdünk-e kétfelé sántikálni, nem osztottuk-e meg a szívünket Isten és a világ közt (Jak 4:4-8)? Nem járunk-e görbe utakon, az egyenes helyet? Az Úr, ha elhívott, segítséget is ad, hogy megmaradjunk a helyes úton. Ő megígérte, hogy velünk lesz minden nap, hogy az Ő ereje a mi erőnk, az ő győzelme a mi győzelmünk lesz (Fil 4:13; Kol 1:11). Megígérte, hogy nem enged nagyobb próbákat és kísértéseket ránk, mint amit elszenvedhetünk (1Kor 10:13). Merünk ezekre támaszkodni? Szükség van az odaszánásunkra, arra hogy szemünket ne vegyük le a célról (Fil 3:14), hanem mindenkor ragaszkodjunk az Úr Jézus Krisztushoz. Bukásunkkal szégyent hozunk Urunkra, elveszítjük jó bizonyságunkat, hitelünket. Maradjunk hozzá és ígéretünkhöz hűek, járjunk feddhetetlenül az Ő útján. (Incze Zoltán)