d.e. Ingyenes szeretet – Hós 14:2-10
Kigyógyítom őket a hűtlenségből, szívből szeretni fogom őket, mert elfordult róluk haragom. (Hós 14:5)
Hóseást akkor küldte el az Úr Izráel népéhez, mikor az a legjobban eltávolodott az Úrtól. De az Úr nem távolodott el népétől, szerette őket még bűnös állapotukban is, mindvégig. A paráznaság egyik oka a szeretet hiánya. Az emberek éheznek a szeretetre.
Diana hercegnő már életében legenda volt. A média úgy nevezte, hogy a „szeretet küldötte”. Bizalmas baráti köréből levők elmondták, hogy Diana életének nagy részében szomorú volt. Igazi szeretetet a hűvös királyi udvarban hiába keresett. Miután meghalt, a temetési szertartáson az akkori miniszterelnök, Tony Blair, idézve az 1Kor 13-at, rámutatott, hogy ez az igazi szeretet, amely után vágyódott Diana, és vágyódik minden ember. Dianának mindene megvolt. Szeretetre vágyott, de legtöbbször csalódást talált, vagy csak pillanatnyi megelégedést.
Ebben a világban a tökéletes szeretetet nem találjuk meg. Ezt csak egyedül az Isten adhatja ajándékba, mert Ő a végtelen szeretet. Ő ismeri a mi sérüléseinket, csalódásainkat, megérti, hogy szeretetre vágyunk. Legyen ez az imádságunk ma: „Tökéletes, nagy szeretet, ó, járjad át a szívemet, gerjesszek fényt az éjen át, míg elérem a menny honát!” (DB)
d.u. Ruth ragaszkodása – Ruth 1:6-17
Ruth története abban az időben játszódik, amikor bírák bíráskodtak az országban (Bír 21:25). Ma már a hűtlenség nem számít bűnnek. Borzasztó, hogy milyen sok a válás, még az evangéliumi hívők között is. Amikor ketten (vagy többen) elindulnak egy úton, meg kell egyezniük. „Járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg?” (Ám 3:3). Le kell mondaniuk szokásaikról, sok esetben eddigi munkájukról, vagy éppen otthonukról, sőt szüleikről és testvéreikről is. Ruth mindent feladott azért, hogy anyósával maradjon, annak támasza, segítője legyen idős korában. Nagy példa előttünk Ruth!
Ma sokan elhagyják gyülekezetüket. A legszomorúbb az, hogy az Úr Jézust is sokan elhagyják, és nem járnak többé vele. Az Úr Jézus megkérdezte annak idején a tizenkettőt, és most kérdez minket is: „vajon ti is el akartok menni?”(Jn 6:66-67). A mi válaszunk legyen olyan, mint Péteré, ill. Ruthé: „Ahová te mégy, oda megyek. Ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Úgy bánjék velem az Úr most, és ez után is, hogy még a halál sem választhat el engem tőled.” (DB)
