d.e. A feltámadás áldása: Jézus velünk van – Mt 28:11-20
És íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. (Mt 28:20b)
Aki él, annak lennie is kell valahol. Jelt ad magáról. Aktív.
Jézus meghalt, sírba tették, feltámadt, összegyűjtötte szétszéledt tanítványait, beült Atyja királyi székébe a mennyben. Néki adatott minden hatalom mennyen és földön a kormányzásra, ítélettételre, felette áll a tér és idő korlátainak. Ő mondja: „Veletek vagyok”. Kiknek mondja? Tanítványainak – akik az általa kijelölt helyen vannak (16 v.), megalázkodnak előtte és tisztelik Őt. Elismerik teljhatalmát (17 v.). Teljesítik misszióparancsát (18 v.). Félreteszik a személyválogatást, nyilvánosan vallják meg hitüket, a Szentháromság (nem a maguk!) nevében munkálkodnak (19 v.). A gyakorlati istentisztelet teljességére oktatják a bemerített hívőket, kizárólagosan teszik parancsait (20 v.). Veletek vagyok éjjel-nappal kontinensen, vízen, és levegőben egyaránt – a Lélek által. Ez a legnagyobb áldás, vigasztalás, erőforrás a mindenkori tanítványok számára. Én lelkem, te is Vele vagy? HH 219 (Király György)
d.u. Nem hagysz a holtak hazájában – Zsolt 16
Ez a zsoltár Dávid bizonyságtétele, egyben Krisztusról szóló prófécia. A hit, a reménység hangja a legsötétebb síri éj előtt a feltámadásról, az örök életről szól. Aki ilyen bizonyosságot nyer, előtte nagy utat jár be: az Úrhoz menekül megtartásért (1. v.) benne bízik, csak előtte hódol (2. v.). Kedveli az Istent tisztelők társaságát (3. v.). Szánja, de nem vállal szolgálati-baráti közösséget hitehagyókkal (4. v.). Örül az Úrral való együttlétnek (5. v.), tetszik neki a tőle kapott örökség (nem a másé, mint Akhábnak!). Dicsőíti Urát, megfogadja tanácsait (7. v.). Reá néz, vele jár szüntelen és egyenesen (8. v.). Örömet, biztonságot talál (9. v.), teste nem bomlik el (román fordítás) nem marad a sírban – ez kizárólag Krisztusra és feltámadására vonatkozik. (10. v.)
A holtak hazája az Ószövetségben homályos fogalom volt. Az Úr Jézus világos tanítást adott róla (11. v.; Luk16:22-30; Jn11:25). Csak Ő válthat meg a sírtól! (Zsolt 103:1-4)
„Ó, mily áldott reménység...” HH. 65/ BGyÉ 404 (Király György)
