d.e. Dorkász, a jótevő – ApCsel 9:36-42
Sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát. (ApCsel 9:36b)
Dorkász egy Joppéban élő asszony, akiről azt írja a Biblia, hogy tanítvány volt. Egy asszony, aki Jézus Krisztusnak a kereszten végbement áldozata árán kegyelemben részesült. Erről az asszonyról az van megörökítve, hogy sok jót tett, „gazdag volt jócselekedetekben” (Károli ford.). Nem azért lett tanítvány, mert sok jót tett, hanem azért tett jót, mert tanítvány volt. Nem a mi jócselekedeteink tesznek minket kedvesekké Isten előtt, hanem mivel kegyelmében részesültünk és újjászülettünk, a mi Istentől nyert új életünk jócselekedetekre igyekszik (Tit 2:14). Dorkás megbetegszik és meghal. Isten gyermekeit, a szolgáló tanítványokat is érheti próba, betegség, korai halál. De a hívő embernek úgy az életében, mint a halálában Isten neve megdicsőíttetik.
Miután Péter megérkezett, az özvegyasszonyok elkezdték mutogatni a ruhákat, amiket Dorkász készített nekik, míg életben volt. A te életed, szolgálatod nyomán milyen értékek maradnak? Vajon csak anyagi örökség marad utánad, vagy gyermekeid visszaemlékeznek majd egy tartalmas beszélgetésre, rájuk szánt időre, egy-egy helyén mondott igére? (Dimény Miklós)
d.u. Krisztusi könyörület – Lk 18:35-43
Talán azt gondolod, hogy a könyörüléshez hatalommal kell rendelkezned. Pedig inkább együtt érző szívre van szükség. Az Úr Jézus hatalmat ígért az övéinek. Hit által meg is kaphatják, de nem feltétel nélkül. Először a krisztusi jellemnek kell teret nyernie bennünk (Kol 3:12). Ilyen szívvel már sokkal többet tanulhatunk a fenti történetből. Igaz, hogy egy vak emberről van szó, de amit tehetett ő is megtette saját érdekében. A füle nyitva volt és használta. Így tudott érdeklődni és kérdezősködni. Mintha csak a könyörület az ő szívében kezdődnék el saját maga boldogulásáért. Aztán kiáltott, használta egészséges nyelvét és hangját. Helyesen szólítja meg azt, akiről megtudta, hogy kicsoda. „Dávid Fia”, az a Jézus, aki azért jött világunkba, hogy mindenkin könyörüljön. Jézus kérdésére világos választ ad a vak ember: „Uram, hogy lássak.” „Láss! A hited megtartott.” Az igazi könyörület Isten dicsőítésére hangol fel és embertársaink testi-lelki állapotának jobbulását szolgálja. Mindenek előtt saját magad nyomorúságával jöjj szabadító Urunkhoz! Azután másokat is hozhatsz őhozzá! (Bódis László)
